
Szakszerű bontás helyett szétvágták a régi décsfalvi hidat, majd leadták ócskavasba
Fotó: Erdély Bálint Előd
2021. január 06., 15:592021. január 06., 15:59
2021. január 07., 12:032021. január 07., 12:03
Egy pár éve egyik barátom egy régi vidéki házat vásárolt, amelyet örökösei gyakorlatilag érintetlenül, székelyesen fogalmazva, kipakolás nélkül adtak tovább. A barát feladata volt eldönteni, hogy mit fog megtartani az évtizedek alatt összegyűjtött „kincsekből”, hiszen minden az övé lett vásárlás után. Amikor nála jártam, akkor épp egy olyan varrógépasztalt adott egy arra járó kereskedőnek, amelyen látszott, hogy valamikori gazdája sokat dolgozott rajta.
Kérdésemre, hogy miért adott túl rajta, válasza az volt, hogy számára funkcionális értéket nem jelent, és eszményit nem tud hozzá társítani, szerinte azt az örökösöknek kellett volna megtenni. Nem vitatkoztam vele, hiszem nekem van saját családi örökségből származó varrógépasztalom. De az érzés megmaradt, és folyamatosan eszembe jut, amikor látom, hogy sok ember mennyire könnyen ad túl a történelmen.
A mai társadalmunk tagjainak jelentős része praktikusan éli mindennapjait:
Ezt nevezhetjük funkcionális értéknek, ami, addig értékes egy jószág, ameddig megszerezzük azt az előnyt, amit elvártunk, utána a lehető legkisebb befektetéssel próbálunk megszabadulni tőle. Egy ilyen gondolkodás, magatartási forma tud a személy és közössége, valamint a közösség és a környezete kontextusában tartós kapcsolatot kialakítani?
Mi alakít ki egy kapcsolatot, nem az egyének viselkedése, tettei és cselekedetei? Nem ezekből alakulnak azok a tapasztalatok, normák, szabályok, amelyekből értékeket határozunk meg, és amelyek generációról-generációra tanítják a jó és a rossz fogalmát, mi a kívánatos és a mi a megfelelő egy közösségben? De igen, Kedves Olvasó!
De ez igaz abban az esetben is, ahogyan bánunk emlékeinkkel, környezetünkkel. Lehet, hogy nagyon sok esetben az értelem praktikus megoldásokat követel, de az a kérdés, hogy minden esetben van benne lélek?
Egy fa kivágása sose lesz szép, mesélte egy erdőmérnök kollégám, de ha beszélünk esetleg arról a társadalomnak, hogy ez hogyan zajlik, akkor talán a közösségek minden fa kivágása esetén nem vernék ki a biztosítékot.
Ha a székelyudvarhelyi Székely-támadt várban lévő iskola költöztetése egy egyszerű feladat lett volna, akkor az akkori polgármesternek miért törött bele a foga-bicskája-valamije? Mert az ott tanuló 100 évfolyam negyvenezer diákja megsértődött, mert hozzányúltak valami olyanhoz az életében, amelyhez nincsen egy városvezetőnek joga, és ez az eszményi érték, az emlékek, amelyek egy ott tanulóban kialakítottak érzéseket és kötődést, amelyek egyre erősebbek lesznek az évek múlásával. Funkcionálisan természetesen az elmúlt pár év rossz érettségi mutatója azt a tanácsot adja, hogy ez simán megléphető, de hol van a másik kilencven évfolyam? Kell velük foglalkozni, vagy csak simán megléphetőek ezek a döntések, amelyek érzelmekbe és az azokat meghatározó értékekbe gázolnak?
Például a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumot le lehetne költöztetni egy gyártelepre, mert földgázt találtak alatta? Igen, le lehetne! De a közösségnek rosszul esne, és ez így van rendjén! Ebbe az eszmefuttatásba tökéletesen beleillik a décsfalvi híd története is, mert
Miért nem jutott eszébe, hát én az nem tudom, és nem is szeretném őt megvádolni. De az biztos, hogy ez valahogy nem megy nekünk, hogy észrevegyük, hogy „kerítésépítés közben ne tapossuk ki a virágokat”.
Fontos lenne mesélni a múltról: az orosz fogságos történeteket elmesélni a vendégfogadások alkalmával, megmutatni az albumokat, betyárokat, iszapvulkánokat és elfelejtett ásványvízforrásokat feliratozni. Egy Székelyföldre látogató spanyol területfejlesztő az mondta a fogadó csapatunknak, hogy mi nagyon gazdagok vagyunk, de a működtetéshez nem látja a tudást. Ez nagyon megmaradt bennünk, hogy mire gondolt.
Ezért lett összevágva a híd, és majd kerül külföldre építőanyagként a faépületeink anyaga, kerülnek tűzre a székelykapuink, mert nem látja senki benne az eszményi értéket, csak a hasznosat. Igen, kellett egy műszakilag jól megépített híd, és útban volt a régi, eladták, de miért nem jutott senki eszébe – akkor is, hogy ha nem újjáépíthető, mert olyan az állapota – hogy:
kommunikációs kampánnyal kövesse a régi híd lebontásának eseményét, mindenki csak az újjal foglalkozott, pedig hangos volt a média már korábban (ahogy egy gólya életét a fészekben lehet követni, ez sem lett volna olyan nehéz)
ötletbörzét tartani arról hogy mi legyen a sorsa, ha nem újra összerakható
egy adott időszakig tárolni részeit, hogy időt lehessen nyerni
meghívni a gyártót, hogy hátha beszáll egy értékgondozásba
pályázatot hirdetni, hogy a helyi-távolabbi képzőművészek hátha jönnek jó ötletekkel
képzőművészeti tábort szervezni, ahol ez a fő téma
felajánlani helyi beruházóknak, hogy részeket felhasználhassanak, mint egyedi díszletet
valamelyik közeli városi múzeumot bevonni egy értékprogram kidolgozásába
más
Nem is kell válaszolni, hogy miért nem! Mert nem volt igény rá, mert sokba kerül. De nekünk
Ennél fogva ne csodálkozzunk, ha a mintát és az értéket a digitális világ adja, és senki nem marad itthon.
A cikket gondolatindítónak szántam, további jó mérgelődést kívánok magunknak, aki pedig nem érti, hogy miért, kérem, hogy keressen egy reklámújságot és nézzék meg, hogy mennyire ment le a „székelynek lenniség” ára.
Üdvözlettel, Ilyés Ferenc
A csíksomlyói búcsú előtt néhány nappal idén is hagyományos eseménynek adott otthont Harasztkerék: hétfő este a Maros megyei magyar közösségek képviselői átadták az imaszalagokat a lovas zarándoklatnak, hogy elvigyék az imákat Csíksomlyóra.
Ludwig van Beethoven hegedű és zongoraszonátáit játszák kedden délután Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának Szent István Termében.
Elfogadta hétfőn a szenátus a Románok Egyesüléséért Szövetségnek (AUR) azt a törvénytervezetét, amely szerint az egyesületeknek, alapítványoknak és szövetségeknek évente nyilatkozniuk kell a finanszírozási forrásaikról az Országos Adóhatóságnak.
Elfogadták a pénzügyminisztérium módosító indítványát, amely mentesíti az e-Factura rendszer kötelező használata alól a szerzői jogdíjból és mezőgazdasági tevékenységből jövedelmet szerző magánszemélyeket.
Május 1. és 18. között 60 lakossági bejelentés érkezett a Hargita megyei csendőr-felügyelőséghez lakott területek közelében megjelent medvékről, ami jelentős növekedést jelent az egy évvel korábbi azonos időszakhoz képest.
Kiengedték hétfőn a kórházból azt az ötéves Szeben megyei gyermeket, aki csaknem két napot töltött egyedül az erdőben, mielőtt megtalálták a keresésére indult hatóságok.
Az Arad megyei közegészségügyi igazgatóság (DSP) szakemberei a hantavírus-fertőzés hétfői bukaresti megerősítése után közölték, hogy a szerológiai vizsgálatok szerint régebbi, krónikussá vált fertőzésről van szó.
A sokéves átlagnak megfelelő, ugyanakkor változékony időjárás várható május második felében, csapadékra szinten naponta számíthatunk – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat május 18–31. közötti időszakra érvényes előrejelzéséből.
Az idei év első négy hónapjában 737 682 online iratot bocsátott ki ingyenesen az ingatlan- és telektulajdonosoknak az országos kataszteri és ingatlan-nyilvántartási hivatal (ANCPI).
Elindult a regisztráció a 34. Bolyai Nyári Akadémia pedagógus-továbbképzéseire, amelyek több helyszínen kínálnak szakmai fejlődési lehetőséget pedagógusok számára június 29. és július 24. között.
5 hozzászólás