A román állam legalább egy bocsánatkérő szóval még adósa a magyaroknak

A gárdisták 1944. szeptember 26-án Gavrilă Olteanu vezetésével végeztek ki tizenhárom ártatlan szárazajtait. Tették ezt azzal a koholt váddal, hogy

Két férfit az otthonában öltek meg, a túszok közül tizenegy ember életét az iskola udvarán vették el a Maniu-gárda emberei.

A falubeliek most is, mint minden évben, összegyűltek a tragikus esemény évfordulóján, hogy

„A kő marad”

Az istentiszteletet követően nagyjából százan vonultak le az emlékműhöz a nagybaconi fúvószenekar kíséretében, ahogy az minden évben történik. A vérengzés nyolcvanadik évfordulóján is Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki székkapitánya szólt az egybegyűltekhez elsőként. Felidézte, hogy

Ezeket fel is sorolta, településről településre, dátummal és az áldozatok számával alátámasztva, ezzel is hangsúlyozván: a magyarok Szárazajtán, és annak határain kívül is megszenvedték azokat az időket. Úgy fogalmazott, hogy

Beszédét Wass Albert Üzenet haza című költeményével zárta.

Emlékezni, Isten akarata szerint

Pap Attila sepsiszentgyörgyi lelkipásztor az emlékezés és hálaadás kettősségéről beszélt.

„A Biblia eredeti szövege szerint nem mindenért kell, hanem mindenben kell hálát adni. Nem kell megköszönni a gyászunkat. De meg kell köszönnünk azt, hogy gyászunkban Isten nem hagyott magunkra. (…)

Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – a 13 ártatlan áldozat neve.

A beszédek után a neveiket jelző emlékműnél helyezett el kegyeletkoszorút többek között a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki, sepsiszéki és kézdiszéki állománya, az Erdélyi Vitézi Lovagrend, a Háromszéki Vitézi Rend törzskapitánysága, valamint Gál Károly parlamenti képviselő, Bacon község polgármesteri hivatala, ifjúsági szervezete is.

A megemlékezés szeretetvendégséggel, filmvetítéssel ért véget.