Szlovák elnökválasztás: Kiska legyőzte Ficót

A hivatalos végeredmény szerint a voksolás második, döntő fordulójában a független jelöltként indult Kiska az érvényes szavazatok 59,38 százalékát, ellenfele, a hivatalban lévő kormányfő pedig a voksok 40,61 százalékát kapta meg.

Ennek alapján, június 15-étől – amikor a második megbízatási időszakát töltő Ivan Gasparovic mandátuma lejár – Andrej Kiska lesz Szlovákia harmadik közvetlenül megválasztott államfője.
A második fordulóban a választók részvételi aránya 50,48 százalékos volt, tehát a várakozásoknak megfelelően némileg magasabbnak bizonyult, mint az első fordulóban mért 43 százalék.

Andrej Kiska már a nem hivatalos végeredményre reagált vasárnap hajnalban. Akkor azt mondta: megtartja a választás előtt tett ígéreteit, azaz minden szlovák állampolgár elnöke lesz. Hozzátette, mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaadja az elnöki tisztségnek az azt megillető megbecsülést, megszolgálja a beléje vetett bizalmat, és megígérte azt is, hogy megpróbál „emberi arcot” adni a szlovák politikának.

A vesztes Robert Fico már szombat éjjel – a szavazás eredményeinek 50 százalékos feldolgozottsága mellett – elismerte vereségét. A hivatalban lévő kormányfő megköszönte támogatóinak a szavazatokat, és gratulált ellenfelének.

A második fordulóban Kiska a 49 szlovákiai választókerület közül 36-ban nyert, míg Fico csak 13-ban. Fico csak az ország keleti és középső, illetve egy-két északi körzetében tudott győzni. Ezekben a régiókban a választási részvétel is meghaladta az országos átlagot.

A legalacsonyabb részvétel – Pozsony megye kivételével, amelyben az egyik legmagasabb arányt mérték – Szlovákia déli járásaiban, vagyis a magyarság által legsűrűbben lakott régiókban volt.

A szlovák média első reakcióiban egybehangzóan súlyosnak és váratlan arányúnak értékelte Fico vereségét, amelynek egyes vélemények szerint az államfőválasztáson túlmenő következményei is lehetnek a hivatalban lévő kormányfő és pártja, a baloldali Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) számára.

Így vélekedett a TASR közszolgálati hírügynökségnek nyilatkozva Pavol Marchevsky politológus is, aki szerint Fico veresége pártja számára is politikai következményekkel jár majd. Szerinte ez várhatóan ahhoz vezet, hogy a Smer tudatosítja, a jövőben aligha tud majd „egyszínű” kormányt alakítani, ezért várhatóan nyitni fog valamelyik vetélytársa irányába.

Ján Baránek politológus ugyancsak meglepetésként értékelte, hogy Andrej Kiska ilyen nagyarányú győzelmet tudott elérni. Véleménye szerint az elnökválasztás eredménye azt jelzi, hogy a szlovákiai választónak megcsömörlött a hagyományos politikusoktól és elfordult a hagyományos politikától.

Az elnökválasztás második fordulójának eredménye helyi megfigyelők szerint sokban emlékeztet a 2004-es elnökválasztásra, amikor Vladimír Meciar szenvedett vereséget Ivan Gasparovic jelenlegi államfőtől: szakértői vélemények szerint Gasparovicot is leginkább a Meciar ellen leadott „tiltakozó szavazatok” juttatták az elnöki székbe.

Ugyanakkor a pozsonyi sajtó egy része Andrej Kiska fölényes győzelmét úgy látja, hogy az csak azért számít meglepetésnek, mert szinte senki nem merte elhinni, hogy egy politikai újonc megverheti Robert Ficót, akinek a személye bár megosztja a közvéleményt, mégis a legnépszerűbb és a jelenlegi politikai palettán talán az egyedüli igazán karizmatikus politikusnak számít Szlovákiában.

A szlovák államfőt a hatályos jogszabályok szerint öt évre választják, hivatalos székhelye 1996 óta ismét a pozsonyi Grassalkovich-palota, amely először a második világháborús szlovák állam idején volt elnöki központ.

Szlovákiában az államfő jogkörei meglehetősen korlátozottak. Bár az elnök a törvényalkotási folyamatban elvben vétójoggal rendelkezik, a gyakorlatban eddig ritkán esett meg, hogy az általa kifogásolt jogszabályokat a parlament – „áttörve a vétót” – ne szavazta volna meg újra.

Bár a pozsonyi sajtó – Robert Fico esetleges győzelmére spekulálva – az elmúlt hónapokban többször is felvetette, hogy a jövőben az államfői jogkörök megerősítésére kerülhetne sor, ám ennek esélye – a választás tényleges eredményének tükrében különösen – elenyésző.