Akadozó átvilágítás

Az ügynökkérdés Kelet-Európában egy okozat, az ok pedig maga a rendszer, amelyben ezek az emberek éltek és amely megteremtette a besúgói tevékenység működési feltételeit – mondta el Molnár János szegedi történész. „Romániában negyven év alatt kétszázezer ügynök volt. A hálózatot, amely őket működtette, a rendszerváltás után – Magyarországgal ellentétben – megpróbálták vizsgálni” – tudatta, utalva a magyarországi ügynöktörvény hatékonytalanságára is, amely a felelősök felkutatásának folyamatát nem tudja kezelni. „Gyenge a törvény, mert nem tisztázza a kérdés főbb aspektusait, hanem leszűkíti a témát arra, hogy ki mennyire szolgálta ki a rendszert” – tette hozzá, neheztelve, hogy a magyar jogalkotók még azt sem tartották fontosnak, hogy magát a kommunizmust elítéljék. Molnár szerint nem az egyén, hanem a rendszer és annak vezetői felelősek, mivel „lehetővé tették, hogy erkölcsös, tisztességes emberek is olyan tettekhez folyamodjanak, amelyek miatt valakik börtönbe kerültek”.

„Nem lehet leegyszerűsítve csak ügynökkérdésről beszélni, neveket keresve, a felszínt nézve” – hangsúlyozta ki Szabó László, a Magyar Unitárius Egyház lelkésze. Meglátása szerint az átvilágítás erkölcsi kérdés, a közelmúlt feltárása és a bűnösök bocsánatkérésre kényszerítése is egyben. „Az 1989-ben a népfelkelés élére állottak egy másfajta rendszerváltást képzeltek el, de az történt, hogy a néhány hetes átmeneti időszakban a kommunista pártot szolgálók megpróbáltak minél több mindent átmenekíteni – és sajnos sikerrel jártak” – mondta, elégedetlenségének adva hangot amiatt is, hogy „a jelenleg hatályos törvények még mindig a mindenkori együttműködők érdekeit védik”.