Visszatekintő műsorral emlékeznek

– Harmincévesek vagytok. Milyen ezt így kimondani? Ha visszatekintesz a múltba, mit látsz?

– Nagy utat járt be az együttes, és még sokat akarunk barangolni. 27 éve vagyok az együttes tagja, ez alatt végigjártam a táncművészet létrájának minden fokát. Táncosként kezdtem, majd tánckarvezetőként, valamint koreográfusként folytattam, jelenleg a művészeti vezetője vagyok a társulatnak. Volt alkalmam megélni a siker örömét, de a bukás keserű szájíze sem kímélt meg. Közel 60 bemutató, több ezer előadás, rengeteg belföldi és külföldi turné. Nyitott műhely vagyunk, így nagyon sok jó szakemberrel dolgozhattunk: Novák Ferenc (Tata), Novák Péter, Román Sándor, Mihályi Gábor, Bocsárdi László, Uray Péter, Orza Călin, Furik Rita, Könczei Árpád, Lévay Péter, Sztanó Hedvig.

– Az előadásotok is egyfajta visszatekintő. Mi az elgondolás?

– Az előadásunk egy összegzés, de ugyanakkor iránymutató is. Az utóbbi tíz év előadásaiból oly módon válogattunk koreográfiákat, új köntösbe öltöztetve, valamint újakat is készítettünk, hogy egy konkrét dramaturgiai szálnak megfeleljenek. Egy sétára, barangolásra hívjuk meg a „nagyérdeműt”, amelyen bátran szemlélődhet a múltunk, a jelenünk és a jövőnk táncba foglalt üzeneteiről.

– Mit szeretnétek ez által adni a kiéhezett közönségnek?

– Elsősorban azt szeretnénk tolmácsolni, hogy a hagyományaink kincses ládája még sok értéket rejteget magában, melyeket nagy örömmel és tisztelettel tárunk eléjük. Érdemes és kötelességünk ezen kincseket méltó módon megélni, bárhol a nagyvilágban képviselni és tovább adni a jövő generációknak. Biztatást szeretnénk nyújtani, hogy érdemes ennek a kultúrának a pártjára állni és kitartani mellette.

– Mennyi időbe telt megrendezni ezt az előadást, annak függvényében, hogy a vírus megnehezítette a dolgotokat?

– Nem voltak nagyobb gondjaink, hiszen előadásunk nagy része már elkészült a március elején megjelenő járvány előtt, mivel mi májusban szerettük volna megtartani az ünnepséget. Az őszi szabadabb időben pedig elkészült a hiányzó rész, és be is mutattuk október elején. Sajnos, nem tudtuk sokat játszani, mivel a bemutató után ismét „bepirosodtunk”.

– Különböző egyetemes témákat érintetek az előadásotokban. Melyek ezek és miért pont ezek mellett döntöttetek?

– Jubiláló előadásunkban egy fiú és egy lány vezetnek végig az élet és a tánc ösvényein, bebarangolva Erdély különböző tájegységeit (Mezőség, Kalotaszeg és Székelyföld). A sétáló emlékezés olyan egyetemes témákat is érint, mint az idő, a hit, a férfi és nő életszerepei, a megvallott értékek és a hagyomány. A Táncsétány egyfajta útfeltárás, mellyel a társulat ünnepel és múltat is idéz ebben az évfordulós évadban. A korábbi előadások koreográfiáit feldolgozó produkció nemcsak emléket állít és felsorol, hanem reflektál, viszonyul az elődök által megfogalmazott üzenetekre, így az együttes jelenéről is vall. Arról, hogy miként kapcsolódunk, viszonyulhatunk a ma életérzésével a folklórhoz, a kortársformákhoz, vagy egyéb kihívásokhoz.

– Mit jelent az elmúlt 30 év?

– Rengeteg sok mindent. Ha azt nézzük, hogy milyen sok minden történt (több mint 2500 előadás, 35 népzene- és néptánctalálkozó) és milyen sok alkotó, valamint táncos, zenész, énekes megfordult nálunk, akkor hosszú ez a 30 év, de ugyanakkor hamar elrepült. Elsősorban egy életforma kiteljesedését jelenti sok-sok jó élménnyel, ismerkedéssel, kapcsolatteremtéssel. Ismerkedés nem csak a külvilággal, hanem saját magunkkal is. Hiszen minden táncanyag, előadás más és más rejtett énünket csalja elő.

– Készültök turnézni ezzel az előadással?

– Sajnos, a turnézási lehetőség alagútjában még csak a fényt sem látjuk. Szeretnénk minél hamarabb, de véleményem szerint az ősz előtt nem lesz lehetséges a járvány miatt. A közeli magyar lakta településekre ellátogatunk kiszállás formájában, és játszunk minél többet itthon.