Verset és prózát is ír

– Tóth Beáta tehetséges, csendes, tisztelettudó gyermek. Az a fajta diák, aki szeret tanulni, aki unszolás és külső noszogatás nélkül, belső motivációját követve tanul. Korát meghaladó komolysággal, sokszor meglepően érett, felnőttes viszonyulással végzi munkáját, pontos, öntudatos diák – jellemezte tanítványát Czilli Aranka.

A magyartanár az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület egyik alapító tagjaként fontosnak tartotta és támogatta egy tehetséggondozó jellegű verseny, megmérettetés létrehozását, hiszen lassan 15 évnyi irodalomtanítással a háta mögött rengeteg tehetségesen, szépen fogalmazó gyermekkel találkozott.

– Ezeknek a gyermekeknek nincs alkalmuk, lehetőségük a megmutatkozásra, a kiteljesedésre, fejlődésre sem igazán ezen a téren. Diákként, ezelőtt sok-sok évvel, két alkalommal is részt vehettem a magyarországi Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely által szervezett Diákírók, diákköltők táborában Sárváron, tudom, hogy milyen az, ha zöldfülűként megadatik annak a lehetősége, hogy egy szakmai zsűri elismert tagjai komolyan vegyék írásaidat, tanítsanak, korrigáljanak, segítsenek. És ugyanakkor magadfajta, veled egykorú, hasonló érdeklődésű diákokkal is találkozhatsz, barátságokat köthetsz. Ennek reményében döntöttük el az egyesület többi alapító tagjával, hogy létrehozunk egy ilyen lehetőséget a helyi és környékbeli fiataloknak. És egyúttal közelebb hozzuk hozzájuk Ignácz Rózsa alakját, szellemi örökségét is, hiszen a kovásznai születésű írónő irodalmi hagyatéka a helyi irodalomkedvelő, írogató diákok identitásának formálódásában is fontos szerepet kaphat így – magyarázta.

Alkotói versenyről lévén szó, egyéni felkészülés van, de a tanárnő segítségét mindig kérhetik.

– Bármilyen kérésre, kérdésre segítő szándékkal reagálok, a felmerült ötleteket megbeszéljük, ha igény van rá a diákok részéről, de maga az alkotás az ő egyéni feladatuk, vállalásuk és munkájuk. Ha igénylik, beküldés előtt elolvasom, és abban az esetben, ha kérik, a véleményemet is elmondom. A helyesírási hibákat együtt kijavítjuk, de a szövegeik formálásába, a cselekményalakításba nem szoktam beleszólni. Hagyni kell őket kibontakozni – tette hozzá.

Beáta első alkalommal vett részt alkotói versenyen, és mindjárt két írással, Erdélyről szóló mesével és verssel nevezett be.

– Örülök, hogy tetszett a két alkotásom, és hogy második helyezést értem el velük. Szeretek történeteket kitalálni, írogatni. Amikor kisebb voltam, a mesék tartalmát kellett leírjam, vagy írhattam magamtól mesét, és én az utóbbit választottam. Első írásom A farkas a labirintusban című mese volt. Amikor mesét írok, arra figyelek, hogy a cselekmény jól fel legyen építve, és a helyesírásra is oda kell figyelni. Az elkészült alkotást elsőként a barátnőmnek mutatom meg, azért, mert tudom, hogy ő őszintén elmondja a véleményét az írásról – mondta a diáklány.

Beáta mesemondó- és szavalóversenyeken is kipróbálta magát. Kedvenc tantárgyai a német és az angol. Szabadidejét olvasással vagy a barátaival tölti.

A siker a tanárt és tanítványt is örömmel, büszkeséggel tölti el, és egyfajta visszaigazolása a befektetett munkának.

– Soha semmilyen díjat vagy szakmai elismerést nem fogok fontosabbnak vagy relevánsabbnak érezni, mint a diákjaim sikereit, elismerését vagy köszönetét. Olyan jó látni, ahogyan az elültetett mag termékeny földbe hull, és hajtást hoz. És minden hajtástól, minden új virágtól színesebb lesz az én világom is – mondta a tanár.

Nyilván az, hogy egy diák elkezd prózát írni vagy verset, nem jelenti azt, hogy író vagy költő lesz belőle. Nem is ez a lényege. Az egész inkább azért fontos, mert az írás az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze a beszéd mellett.

– Megfogalmazni, szavakba önteni, újraalkotni és átformálni a külső és belső valóságot, vagy egyszerűen nevet adni a dolgoknak, véleményem szerint az egyik legfontosabb feladata mindenkinek. Ha le tudom írni, ki tudom írni magamból az érzéseimet, gondolataimat, ha meg tudom fogalmazni azt, amit érzek vagy gondolok úgy, hogy az esztétikai élményt is nyújtson nekem és annak, aki elolvassa, esetleg a másik is magára ismerjen az olvasása közben, az nem csak a kommunikációnak egy fontos szintje, hanem önmagam megismerésének, elfogadásának vagy formálásának fontos eszköze is. A kamaszoknak pedig különösen nagy szüksége van minderre. És ha kamaszként meg tud nyílni saját szövegeivel önmaga és a világ számára, felnőttként is nyitott, kommunikációra képes és igényes felnőtt lesz. És minél több ilyen felnőtt van a világban, annál jobb, kellemesebb hellyé válik az. Ebben hiszek – summázta a pedagógus.