Útban a jövő felé

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2021. június 30., 00:032021. június 30., 00:03

Vagy talán már meg is érkeztünk? Valami addig ismeretlen érzéssel lépek be az aranykapun, amely ez alkalommal tárva-nyitva, a faragott kapuzábé, azaz kapufélfa kivikszolva, látszik, nem csupán erre az alkalomra, de most különleges ünnepre tárták ki, a faragott virágok is mintha megelevenednének, s fülembe cseng az örökszép dalocska: Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,/ Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.

Utolsó, kicsengetés előtt álló ragyogó osztályom ezzel lépett évekkel ezelőtt a virágos kékteremben rendezett búcsúelőadás közönsége elé, de ők kiléptek akkor az aranykapun, ma viszont belépünk azon, bele az új világba, a jövőbe. Mert ami bent fogad, főleg az udvar, a játéktér, az már egészen más. Olyan, mint a Szejkefürdő melletti miniatűr Erdély, minden van itt, ami kell a gyerekfantázia megmozgatásához, a gyerekészjárás megmozgatásához, egyáltalán a bölcsődés és napközis korszak napjainak, hónapjainak, éveinek gazdagításhoz.

A jó óvónők tudják, mi mindenre van szükség csupán egyetlen nap alatt is, hogy állandó mozgásban tartsák a kis nebulókat, s ha nem elég, ami van, hozzá kell álmodni, ragasztani újabb és újabb dolgokat. Elnézem ezt az igazán piciknek való, pici kosárlabdapályát, kirajzolva, palánkkal ellátva, mint a nagyok esetében, igaz, egyelőre, ezen a dísznapon legalábbis csakis lufik kerülnek a zsákba, de abból van bővével, hiába pukkadoznak itt is, ott is, ez alkalommal kifogyhatatlan a tartalék.

Tulajdonképpen a sok, szépen felöltözött felnőtt számára ez csak az első megálló ezen a jövőbe vezető úton, a kissé eltolódott évszak, a tavasz rengeteg ilyen ajándékot hozott szerte Erdélyben a magyar gyerekeket befogadó, iskoláskor előtti életük varázslatait előcsalogató óvodákba, ami nem csupán abban testesül meg, hogy a gyerekkor zsenge hajtásait erősíti fel, hanem arról is meggyőz szülőt, nagyszülőt, lehet, mindenkit, hogy szép és jó dolog magyar tannyelvű óvodába járni, mert innen egyenesen vezet az ösvény a magyar tannyelvű első osztályba.

Mindezek a gondolatok a sepsiszentgyörgyi Gulliver Napközi Otthon újjá varázsolt, kibővített álomvilágának avatásán fogalmazódtak meg bennem.