Túléli, ha kiveszik a fél agyát

Rendszerint akkor van ilyen műtétre szükség, ha valaki nagyon komoly epilepsziával küzd, és az agya egyik fele annyira sérült, hogy már félő, a túlpörgetett egészséges agyfélteke szenvedi meg a folyamatos rohamokat.

Székely Hírmondó

2019. december 04., 13:442019. december 04., 13:44

Egy friss kutatás, amelyről a Cell Reports tudományos folyóiratban jelent meg tanulmány, érdekes eredményre jutott: a gyerekkorukban hempispherectomián átesettek egy jelentős része később képes ugyanúgy funkcionálni, mintha meglenne mindkét agyféltekéje. Ez már csak azért is furcsa, mert az agyban külön agyfélteke felel például a végtagok mozgatásáért: a jobb a bal kéz és lábért, a bal pedig a jobb oldalunkért. Az arcok felismerésében viszont mindkét agyfélteke szerepet játszik, ezért azt gondolná az ember, hogy ha az egyiket eltávolítjuk, az arcfelismerő képessége is elveszik az embernek.

Pedig ez egyáltalán nincs így: a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) kutatói hat olyan embert vizsgáltak meg, akik gyerekkorukban hemispherectomián estek át, mégis ugyanúgy élik a mindennapjaikat, mint azok, akiknek megvan mindkét agyféltekéjük. Statisztikák szerint az ilyen műtéten átesett emberek 20 százalékának van hagyományos, jó munkája – írja a The New York Times.

A kutatók szerint ilyenkor a megmaradt agyfélteke elkezd multitaskingolni, azaz átveszi a másik félteke feladatait is. Újraprogramozza saját magát, és azok az agyterületek, amelyek eddig specifikus feladatokért voltak felelősek, most egyszerre több mindent el tudnak végezni. Az agyféltekében a kapcsolatok típusa ugyanolyan maradt, az érzékelőmotoros információk feldolgozásáért felelős kapcsolatok (látás, a figyelem és a társadalmi jelek feldolgozása) megerősödtek, és gyakrabban kommunikáltak egymással, mint azoknál, akiknél mindkét agyfélteke a helyén van.

Egyelőre a kutatók nem tudják, hogy pontosan mi alapján programozódik újra valakinek az agya, míg más hemispherectomián átesett embereknek kevésbé sikerül jól a gyógyulás. Korábban úgy hitték, hogy számít, mikor végzik el a műtétet (4-5 éves korig ajánlották), de a kutatásban szerepelt olyan is, akinek 11 évesen távolították el az egyik agyféltekéjét. Most úgy tűnik, hogy nagyobb szerepe lehet annak, mikor indultak az első epilepsziás rohamok, ezen múlhat ugyanis, hogy az épen maradt agyféltekének mennyit kellett dolgoznia, hogy kiegyenlítse a beteg fél munkáját.

A hemispherectomia egyébként nagyon nem egyszerű műtét, csak a kifejezetten súlyos epilepsziás eseteknél vetik be utolsó mentsvárként. Nyolc óráig tart, és a sérült agyfélteke darabjait régiónként kell eltávolítani. Ha egy apró sérült szövet is marad, a rohamok újra kezdődhetnek, és az egészséges agyféltekére megint olyan nyomás helyezedik, ami roncsolhatja a működését.

(24.hu)