Több a világ általuk

Aktuális témájú, könnyed hangvételű, tűrhető terjedelmű elmefuttatás

Székely Hírmondó

2019. december 04., 00:122019. december 04., 00:12

Van egy testvérem, 28 éves, Barnikának hívják. Agyvérzéssel született, azóta szellemileg fogyatékos, és beszédhibával küszködik nap mint nap. Az élet nem egyszerű vele, viszont mégis azokban a pillanatokban, amiket vele töltünk, ott összpontosul a világ összes boldogsága. Mivel ő tud örülni egy mosolynak, egy kedves szónak, egy ölelésnek, egy sétának, egy egyszerű beszélgetésnek.
A szomorú az, hogy sajnos nehéz hinni abban, hogy egyszer majd türelemmel fordulnak a mozgássérültekhez, a szellemileg fogyatékosokhoz. Bár a fogyatékosság nem fertőző betegség, hanem egy állapot, mégis a fogyatékkal élők folyamatosan társadalmi előítéletekkel szembesülnek. Pedig ők is ugyanolyan emberek, mint mi, egyenlők bárki mással, ugyanazok a jogok és kötelességek vonatkoznak rájuk is, mint a társadalom bármely tagjára.

Benedict Wells így fogalmazott: „Egy mozgássérült férfi jött szembe mankókkal. Minden lépésnél összerándult. Előttem nyitva állt minden lehetőség, de nem használtam ki. Ez a férfi viszont, akinek meg kellett küzdenie a fogyatékosságával, mégis ura volt saját életének. Arckifejezését elnézve ráadásul elégedettnek is tűnt. Szégyelltem magam a hálátlanságomért, miközben utánanéztem. Gyűlöltem magam.”

Mindig, amikor elém kerül ez a pár mondat, elgondolkodom, és eszembe jut a testvérem. Eszembe jut a nevetése, ahogy a kutyával játszik, és közben boldog. Eszembe jut a csillogó szeme, amikor a karácsonyi díszekkel tölti meg a házat. Eszembe jutnak köszönő szavai, amikor épp nem felejtek el neki valami finomságot vinni az üzletből; és eszembe jut a szomorú tekintete, amikor érzi, hogy ő más, mint a többi. Pedig nem más, hanem több. Több lesz általa a családunk, és több lesz általa a világ, mert ő ad, és nem vesz el. Nem merül fel benne az irigység, a pénzéhesség, de még a bántás fogalma sem.

Igen, ilyenek ők, akikkel valamiért „nem tudunk azonosulni”, de nem miattuk, hanem magunk miatt, mert sosem leszünk annyira tele szeretettel és elfogadással, mint ők! A tegnap a ti napotok volt, de a ma is a tiétek, mert igenis megérdemlitek!

Tamás Réka