Tanulunk-e a múltból?

Bukarestben üléseztek az Európai Néppárt nagyágyúi. Az ő dolguk, jogukban áll ott vitatni ügyeiket, ahol akarják. Ám ezen az ülésen Manfred Weber úr, aki az Európai Bizottság elnökségére jelöltetett, más húrokon zongorázott. Megdicsérte a romániai kormányellenes tüntetőket, az ország jogállamiságáért aggódott, és felettébb csodálkozott, hogy a kormány, ha már román, miért nem Laura Codruța Kövesit kívánja európai főügyészként látni. Hogy ő, ha már német, miért nem a német jelölt útját egyengeti, erre nem tért ki. Egy spanyol küldött pedig a román kormányt egyenesen ál-kormánynak nevezte. Elhangzott még néhány eszmefuttatás a jó költségvetésről, amelynek fő jellegzetessége, hogy nem olyan, mint a románoké, mert az nem jó. És Románia elnöke, Iohannis úr, (aki németes J-t már szégyelli a nevében), ahelyett, hogy azt mondaná: uraim, a mi országunk ügyeit mi intézzük, ha még egy szóval beavatkoznak, bezárom az ülést! – nos, ő maga is rátesz egy lapáttal hazája vezetőinek a lejáratására.

Itt egy pontosítás részemről. Itt nem a PSD-ről van szó, bárki lenne hatalmon, ezt írnám.

Néhány nappal azelőtt egy másik európai jelölt Bukarestben rekcumozta a kormányt, mint egy óvódás kölyköt: miért nem kérdeztetek meg (bizonyos rendelet előtt) minket?

Manfred Weber pedig Budapesten találkozik Orbán Viktorral, ott „konstruktív tárgyalásról” beszél, majd hazatérve kijelenti, „megmondta Orbánnak, mit kell tennie”.

Kérem, nem vagyok ma született bárány, tudom, hogy teljesen szuverén államok nincsenek, hiszen egymás kőolajától, rendeléseitől, vendégmunkásaitól függünk, de ilyen durva diktátum-stílus a szovjet rendszerben sem volt, a kremlini komiszárok diszkréten közvetítették az ukázokat, nem a „testvéri”országokban tartott konferenciákon.

1242. március 19-én fordult IV. Béla királyunk Celesztin pápához, a mongol invázió feltartóztatására kérvén segítséget. Nem tudta, hogy a pápa időközben meghalt. Azelőtt kért volt még támogatást elődjétől is és az osztrákoktól, de azok éppen egymással háborúzgattak. Sem a nyugat, sem a (papíron legalábbis) szellemi hatalom nem állt Magyarország mellé a beözönlő idegen áradat ellen. A mai Nyugat a kereszténység ellen hadakozik, süket a magyar kiáltást meghallani. Egyedül vagyunk megint a történelem sodrában. Vagy inkább a gáton!