Tanulságok

Székely Hírmondó

2018. április 11., 00:282018. április 11., 00:28

Bizonyára nem véletlen, hogy közvetlenül az ország euro-atlanti integrációja előtti pillanatokban került sor a román korrupcióellenes ügyészség megalapítására. A 2000-es évektől kezdődően a NATO, majd az Európai Unió szervezeti kötelékébe történő integrálódás új helyzet és feladat elé állította a ’90-es évek vadnyugati állapotaiból még mindig meglehetősen sok elemet őrző, ilyen értelemben „kiváltságos” román politikai világot.
A nyugati intézményekhez való felzárkózás ugyanis új, szigorúbb politikai és intézményi kultúrát, új lojalitásokat, egyáltalán együttműködési és viselkedési mintákat, magyarán új szabályokat követelt a még friss demokrácia elitjétől. A korrupcióellenes harc nevű, széles társadalmi támogatottsággal rendelkező politikai és modernizációs folyamat ebből az új, változásra ösztökélő impulzusból, kényszerből és az azzal szembeni ellenállásból, tehetetlenségből – ahogy teszik – alakult ki.
A főügyészség, a DNA és a SRI „titkos” együttműködési megállapodásai körüli botrány láttán nehéz ellenállni annak a spekulációnak, hogy a jelenlegi polgár- és alkotmányjogi aggályokkal terhelt helyzet kialakulásához szükséges hiba valószínűleg ott csúszott a történetbe, hogy a fenti feladatra a választott vezetők egy olyan szövetségessel voltak kénytelenek partnerségre lépni, amely még mindig, akárcsak tárgyalófelei, magán viselte rossz történelmi örökségét. A jogállami hagyományok hiányát, az azokkal szembeni machiavelliánusi megvetést, gőgöt. Ezek híján pedig a nagyhatalmi ösztönzők, a teljesítési kényszer súlya alatt az állam vezetői – a választottak kéz a kézben a nem-választott (bürokratikus) elittel – egy olyan kockázatos és válságos politikai kalandba taszították az országot, amelynek még mindig nem látni tisztán a végét.
Az erdélyi magyarok is levonhatják a maguk tanulságát a történtekből. Jelesen azt, hogy a Markó-érát jellemző informális, befolyással és jogi kiskapukkal operáló kijárásos politizálásnak, úgy tűnik, leáldozott. Ezért nem érdemes búsulni, azért viszont már igen, hogy a fenti politikai stratégia által beáldozott kisebbségpolitikai célok papíron, jogi garanciák nélkül maradtak.