Székely nyelvünk kincsei

Szerda este a Vigadó dísztermében mutatták be Sántha Attila Bühnagy székely szótár című könyvét, amely több mint 5200 tájnyelvi kifejezést tartalmaz. A fotókkal bőségesen illusztrált kiadvány az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában jelent meg.

A nagyszámú érdeklődőt Tóth László újságíró köszöntötte, majd átadta a szót Orbán János Dénesnek, aki a könyvkiadó vezetőjeként szólt a közönséghez. Elmondta, a kötet a 13 évvel korábban megjelent Székely szótár folytatása, amely amellett, hogy jóval több szót tartalmaz, szerkezetében is jelentősen átalakult, sokkal logikusabb, áttekinthetőbb formában mutatja be a székely kifejezéseket. „Ennek a könyvnek ott a helye a Biblia mellett minden székely családban” – tette hozzá. Véleménye szerint a könyv létrejöttéhez a két fotográfus is nagyban hozzájárult, fényképeik által megcsodálhatjuk mind szülőföldünk szépségét, mind pedig azokat a különleges arcokat, melyekre egy egész élet története van ráírva.

Sántha Attila kiemelte, a kibővített szótár létrejöttéhez nagyban hozzájárultak az olvasók is, hiszen az első kiadásban közzétett felhívásra nagyon sokan válaszoltak, számtalan új szóval, kifejezéssel gazdagítva a kötetet. Az új kiadás újdonsága, hogy a szavak szócsaládokba vannak rendezve, ezáltal könnyebbé téve a székely szavak eredetének, fejlődésének bemutatását. A szerző rávilágított néhány székely szó eredetére is, például a zelegor szavunkat (izgága, engedetlen) eredetileg napszámos megnevezésére használták, hiszen a napszámosok felborították a rendet: nappal dolgoztak, este pedig mulattak.

A szerző a székely szókincs fejlődésének körülményeire is kitért. Kifejtette, a székely szavak nagy része belső keletkezésű, amelyekből a magyarban meglevő szavakat is meg lehet magyarázni. Ebből egyben arra is lehet következtetni, hogy – egyes elméletekkel ellentétben – a székelyek mindig is magyar nyelven beszéltek. Minden nyelvre hatnak a szomszédos nyelvek, a székely nyelvre először a keleti szlávok hatottak, elsősorban a ruszinok (pl. kujak, radina), majd a bolgár törökök és végül a románok. Sántha hozzátette, egy olyan könyvet szeretett volna írni, amelyet olvasni is lehet, nem csupán feltenni a polcra, ezért olyan szövegekkel példázza a szavakat, amelyek önmagukban is érdekesek. Megelőlegezte, hogy a könyvnek lesz folytatása, mivel folyamatosan kerülnek elő újabb, a szótárban nem szereplő szavak.

Végül a fotográfusok beszéltek a könyvvel kapcsolatos élményeikről. Ádám Gyula portréfotókkal színesítette a kiadványt, a szavaknak, illetve azok hangulatának megfelelő képeket igyekezett válogatni. Nagyon élvezetesnek és hálásnak találta a feladatot, úgy érzi, fotói a helyükre kerültek ebben a könyvben. A tájképek Fodor István munkáját dicsérik.

A könyvbemutatót Muszka Sándor színesítette székely egyperceseivel, illetve Orbán János Dénes olvasott fel néhány részletet a Véres képeslap Erdélyből című könyvéből. A rendezvény dedikálással ért véget.

Farkas Áron