Szabadság után munka

Két hét szabadság nyáron, amiből egy hétig azon stresszelünk, hogy megint dolgozni kell menni. Pedig szeretjük a munkánkat, mégis olyan, mintha gyászolnánk, amikor vissza kell térni a vakációról.

Székely Hírmondó

2020. augusztus 19., 06:402020. augusztus 19., 06:40

Előre megnyugtatunk mindenkit: teljesen természetes, ha kicsit magunk alá esünk a szabadság után, amikor vissza kell térni a gyárba dolgozni. Nem azért érezzük úgy, mintha temetésre mennénk az első napunkon, mert rossz lenne a munkahely, hanem mert így működik az emberi lélek: üresség tölti el a sok nyári program után.

Két hét szabadság miért okoz ilyen sok negatív érzést?

Margaret Wehrenberg pszichoterapeuta szerint tévhit az, hogy csak akkor tör ránk a gyász érzése, ha jól éreztük magunkat a szabadság alatt, ugyanis ha veszekedéssel telt vagy stresszes volt az egész vakáció, akkor is rengeteg más inger ért minket, mint a hétköznapok során. Új emberekkel vagy ritkán látott ismerősökkel találkoztunk, új helyeken jártunk, esetleg régi, kedves emlékeket idéztünk fel – mind olyan érzést kelt bennünk, amivel egy szürke kedd délután kevés eséllyel találkozunk.

Aztán ennek az inger-kánaánnak egyik napról a másikra vége, ami pont olyan, mintha meghalna a lelkünk egy része. Elmúlik a készülődés, tervezgetés, izgalom, jövés-menés, vége van a szórakoztató programoknak és a délelőtt tízkor elkövetett fröccsözésnek a barátokkal. Hirtelen ürességet érzünk, és a munkahelyet a pokol egyik tornácának látjuk, ami elveszi az életünkből az örömet. Kénytelenek vagyunk visszatérni a számlafizetés, időpontok és felelősség világába, ami kicsit sem kellemes élmény, mondhatjuk úgy is, hogy felér egy nagy, kijózanító pofonnal.

Ez a fajta gyász nagyon hasonlít a depresszióra, de nem szabad összekeverni a kettőt, valójában veszteségérzésről van szó, ami magától is elmúlik, de tehetünk azért, hogy gyorsítsuk a normál kerékvágásba visszatérést, és a rossz érzések eltűnését. Az olyan nyilvánvaló tanácsokon kívül, mint hogy ki kell mozdulni a házból, programot kell szervezni hétköznap is munka után, a terapeuta ír pár különleges tippet is, ami segíthet túlélni a szabadságot.

(nlc.)