Rendhagyó zenés történelemóra Vargyason

A Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásának és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által végzett gondos szervezőmunkának köszönhetően létrejött sorozatban a Rákóczi-szabadságharc emléke előtt tisztelegve, a kuruc hősökre és különösen II. Rákóczi Ferenc fejedelemre emlékezve a magyar nemzeti hangszer, a tárogató hangjai mellett idézte a régmúltat, bemutatva a diákoknak a szabadságharcosok által oly közkedvelt hangszert, de még egy, a szabadságharcban használatos pisztolyt is. A vendéget Ilkei Árpád helybéli unitárius lelkész, valamint az RMPSZ részéről Dimény János nyugalmazott iskolaigazgató köszöntötte, majd Nagy Csaba vette át a szót, rátérve a kuruc korszak ismertetésére.

Ennek legnagyobb személyisége II. Rákóczi Ferenc, Erdély utolsó választott fejedelme volt, aki – mint hangsúlyozta – „fényes csillagként ragyogott fel a történelem sötét egén”, s akinek alakját azóta számos versben, zeneműben megidézték, köztük költőink legnagyobbika, Petőfi is. Beszélt az iskolásoknak az 1703–1711 között zajlott Rákóczi-szabadságharcról, bemutatva az úgynevezett kicsi vagy történelmi tárogatót, melynek éles hangja parancsokat közvetített a csatatéren katonák számára.

Néhány kuruc dal megszólaltatása után a közismert Csínom Palkó, Csínom Jankó című nóta csontos kalabéra (karabélya) kapcsán előkerült egy korabeli pisztoly is, mely jókora méretével hívta fel magára a figyelmet, és melynek működési elvét is megtanulhatták a kíváncsi diákok. A 300 évvel ezelőtti fejedelmi udvarok hangulatát a bemutatott képek mellett az előadó ruházata is idézte, sőt Nagy Csaba azt is elmesélte, hogy a ruhák anyaga akkoriban a vászon volt, s egyéb jellegzetességük mellett gazdag díszítésük is egyedivé tette őket.

Ám hiába a tárogatók bátorító hangja, a török elleni 150 éves hadviselés, a labancok elleni csaták kimerítették a fáradhatatlan szabadságharcosokat, akik, mint ismert, 1711-ben a majtényi síkon letették a fegyvert, mondta. A békekötéssel együtt a történelmi tárogató is elhallgatott, de később, a 19. század végére, Magyarország fennállásának ezredik évfordulójára egy budapesti hangszergyáros, Schunda Vencel József jóvoltából elkészült az ún. reformtárogató. A tárogatót az általa kifejlesztett formában ismerik ma az egész világon, mint magyar hangszert. „Évszázadok óta zenei kísérője történelmünknek, mindaddig tovább él, amíg koncerteken, történelmi megemlékezéseken, rendhagyó iskolai órák keretében hallhatjuk hangját” – zárta előadását a tárogatóművész.