Puskás, a Legenda

Ha feltesszük a kérdést bárhol a magyarok körében, hogy ki volt a legnagyobb magyar költő, a megkérdezettek lenyűgözően túlnyomó többsége Petőfit mondja. Ha azt kérdezzük, ki volt a legnagyobb magyar futballista, kivétel nélkül mindenki Puskás nevét ejti ki, még az is, akinek nagyon szerény köze van ehhez a labdajátékhoz. Spanyolországban járván, a tengerparti kisváros üzletsorán az egyik cipőárus felfigyelt a magyar szóra, s rögtön Puskást kiáltott, és amikor megálltunk, mindjárt folytatta: Kubala, Kocsis... Nagy élmény volt ez, főleg azért, mert ahányszor megfordultunk azon az üzletsoron, nem csupán a varázsnevet ejtette ki, hanem még köszönt is. (Persze nem így jártunk a román tengerparton, Észak-Eforián, ahol egy termetes „cáca” – ennél találóbb megnevezést nem találtam – egyszerűen kiutasított birodalmából, a tenyérnyi ruhaboltból, mert rájött, hogy magyarul nézegetjük a ruhákat.)

Tizenöt esztendeje, hogy Puskás Ferencet, akit mindenki Öcsinek mond, a spanyoloknál Pancho volt a beceneve, rendkívüli pompával eltemették. (Született 1927-ben Kispesten, elhunyt 2006. november 17-én Budapesten.) A körülötte, vele kapcsolatosan szőtt legendák nem csitultak. Hányan és hányan szerettek, szerettünk volna az ő szerepkörében játszani, hányszor meg hányszor bújtunk az Aranycsapat tagjainak bőrébe – és persze, hogy mindenki Puskás akart lenni! Még én is, aki sovány játékos voltam, így meg kellett elégednem Kocsis szerepével. És tudtuk, hogyne tudtuk volna: ő azért használja a bal lábát, mert a jobbat kénytelenek voltak „lepecsételni”, azaz megtiltották neki a jobblábas lövést, mert roppant erős volt a rúgása, az egyik mérkőzésen az ellenfél kapusát úgy repítette be a hálóba, hogy annak kiszakadt a gyomra. (Így járt a székelymogyorósi fiatal pap is, de neki a bal lábát pecsételték le, s ha netán arra jött a labda, azt a bal lába elől is jobb lábbal kanalazta el.)

Akkoriban, legalábbis így tudjuk, a labdarúgó nem vagyont gyűjtött, hanem gólokat lőtt. Puskás a 349 magyar bajnokin 358 gólt szerzett, a spanyoloknál 179 meccsen 159-et. Egyedüli, aki Európa-bajnoki döntő mérkőzésen egymaga négy góllal szomorította el az ellenfél kapusát. Egyik sikeres éve után Aranyláb-díjat kapott, talán ez vezetett oda, hogy mostanság a legszebb gólt róla nevezzék el. Azt is hallottuk, hogy amikor Madridban valahányszor kelt át a széles főutcán, a rendőrök leállították a forgalmat, amíg át nem ért a túloldalra.

Meg aztán rosszmájú híreket is terjesztettek, többek között olyasmit, hogy az egyik spanyolországi útjuk alkalmával Picasso-féle díszítette kancsókkal lepték meg őket, hazafelé jövet viszont azzal szórakoztak, hogy az egyik hosszú hídon át vonatozva a hídlábakat célozgatták azokkal a kecses ereklyékkel. (Ezt nehéz elhinni!) Igaz, azt is neki tulajdonítják, hogy egy válogatott mérkőzésen, amikor vesztésre álltak, és az edző beszólt nekik, Puskás szólásmondásnak is beillő választ adott: „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci”.

Bizonyára pénze is volt, nem is kevés, hiszen a világ nagy csapataiban játszott, két ország válogatottjának volt meghatározó személyisége, világversenyek gólkirálya; később legalább nyolc országban edzősködött, nem sikertelenül. Aztán végleg hazatért. Itthon aztán meglephette az a rendkívüli tisztelet, amellyel körülrajongták valamikori és újkori szurkolói. Ezért is rótták le kegyeletüket a legnagyobbak mellett az egyszerű emberek, futballszurkolók és mások is koporsójánál.