Pofa be!

Kissé durvának tűnhetik ez a felszólítás, de ennél meggyőzőbb minősítést más szavakban kifejezni aligha lehet! Esetleg a Kuss! szó bírhat ezzel a meggyőző erővel! Persze, minden attól függ, hogy hol, kinek a szájából hangzik el, kinek címezve ejtik ki, szigorúan vagy humorosan élnek-e vele. A magyar nyelv humora épp annyira megragadható, mint ahogy ugyanazon kifejezéssel embert, embercsoportokat, sőt népeket lehet felvidítani vagy elszomorítani, sőt elrettenteni. Főleg akkor, ha ezt nem csupán mondják, hanem meg is cselekszik.

És hogy mindjárt ki is tárjuk az értelmezési mezőket, nagyon konkrét példának ott van kazahsztáni helyzet. Az oroszok minden bizonnyal nem magyarázkodtak, de a kazakok egyből befogták a szájukat. De hogy visszaevezzünk a mi vizeinkre, itt is van számos Pofa be!, s nyilván, vannak, akik egyből szájkosarat kötnek a szájukra (ha önként nem megy, segítenek nekik), mások pedig kihasználják az ilyenkor megszokott lehetőségeket, nyilván saját hasznukra és mások kárára. Mondhatnánk azt is: megfélemlítésére. Ilyen eset garmadával előfordul, mi, a Pofa be! elszenvedői sokról nem is hallottunk, de amiről igen, annyi is elég az elborzadáshoz.

Lám, esztendőforduló előtt néhány nappal, amikor már nem ülésezik senki, nem figyelnek oda az odafigyelők kényesebb dolgokra sem, így hát a jogvédelem minisztere fogta magát, s jócskán megemelte a bírók, s bizonyára más jogtudósok fizetését is. Az egyik hírmagyarázó szerint azért történt, hogy az esetleges adótöbblet miatt ne keseredjenek el. Mit ad a sors, ma azt is híresztelték, hogy igazságosan rendezni fogják a katonák nyugdíját is, elsősorban azokra való tekintettel, akik régebben léptek ebbe a korba, és a frissen nyugdíjazottakhoz képest kevesebb a járulékuk. Ezt kell most rendezni.

A pedagógusok is úgy gondolták még pár héttel ezelőtt, hogy mivel a közteherviselésből legalább annyira kivették részüket, mint a katonatisztek (akiknek aktív korukban és azután amúgy is megszámlálhatatlan anyagi előnyük volt és van) vagy a törvénybírók. Ők leálltak a sztrájk gondolatával. Ha nagy szavakkal kellene ezt az állapotot jellemezni, akár azt is mondhatnánk, hogy ők az igazi hazafiak (ne tévesszük össze a hazaffyakkal), mert némi aprópénzért nem hajlandók csalódást okozni a jövő dicső nemzedékének.