Őrizzük meg őseink hitét!

Augusztus 20-a, nemzeti ünnepünk gyökerei az 1083-as esztendőig nyúlnak vissza. I. László (1040? – 1095) uralkodónk ugyanis ezen a napon avatatta szenté I. István (975? – 1038) királyt, akit államalapítóként szoktak emlegetni. Hozzá kell tennünk, hogy tévesen, mert a Kárpát-medencei magyar állam már 895-ben, vagyis Árpád nagyfejedelem bejövetelével létrejött, amint az a muszlim, bizánci, szláv és nyugat-európai krónikákból egyöntetűen kiderül. De ezt bizonyítja a fejedelmi rang, valamint a lazán ugyan, de mégiscsak kijelölt és gyepűrendszerrel védett határok léte is. Mégpedig egy olyan erős magyar állam jött létre, amely a pozsonyi csatában (907) megsemmisítő vereséget mért a Keleti Frank Királyság vezetésével felszámolására törekvő német államok haderejére. Szent István tehát a nyugati rítusú, egységes és központosított keresztény magyar államot hozta létre, amelynek első királya volt.

Fennállásának 1125. esztendeje alatt a magyar államot nem csak Árpád idejében, hanem azóta számtalanszor akarták megsemmisíteni, vagy legalábbis gyengíteni, illetve igába hajtani. Erővel, cselszövéssel és belső ellentétek szításával egyaránt. Ennek egyik oka a mérhetetlen gazdagsága, a másik pedig a hadak útjába eső földrajzi fekvése volt. Ugyanakkor közrejátszott egyenes természetünk, szavatartó magatartásunk, az országot belengő keresztény szellemiség és az igazság melletti konok kiállás is. A hatalmi gőgtől elvakult, Jézus tanait hirdető, de valóban azokat lábbal tipró, gyarmatbirodalom létrehozásán fáradozó európai nagyhatalmak szemében ugyanis az erényeink miatt szálkává váltunk. És a már akkor világuralomra törő iszlám ellenségévé. Így az sem véletlen, hogy a hódító nyugat és terjeszkedő kelet a történelem során több alkalommal is össze fogott ellenünk.

Mindezek ellenére, ha szétdarabolva, megfogyatkozva és kisemmizve is, de Isten kegyelméből még mindig vagyunk. Fejlődik a maradék hazánk és vele együtt az idegen államok fennhatóságai alá utalt nemzetrészek is. Van tehát, amit ünnepelni! Ahhoz viszont, hogy a következő 1125 esztendőben is fennmaradjunk, valamint gyarapodjunk az őseink vérével megváltott földön, meg kell őriznük az ő hitüket és erényeiket.