Nincs baj: otthon ülsz, van baj: a nyakamba lihegsz

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2020. augusztus 11., 00:032020. augusztus 11., 00:03

Nemrég jelent meg egy fotó a közösségi médiában arról, hogyan állnak sorban, egymás hegyén-hátán az emberek a szentgyörgyi strand előtt. Oké, értem. Én is nagyon szeretnék úszkálni, pancsolni, csak belerakni a nagylábujjam egy medence, tó, patak, csermely vízébe, mert nyár van, hőséggel, és idén még amúgy is elmaradt. De nem teszem. Azért nem, mert egyrészt semmi kedvem összeszedni a vírust, hazavinni, szétosztani szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy aztán a kórház folyosóján üldögéljünk ágyra várva. Másrészt azért sem teszem, mert nyűgnek érzem azt a sok szabályt, amit be kell(ene) tartani a fürdőhelyeken.

Be kellene tartani ugye? De másnak is nyűg, ahogyan az a bizonyos fotó is mutatja. És mit teszünk azzal a szabállyal, ami nem kedvünkre való? Nem tartjuk be. Mi az a másfél méter távolság? Jó, ha van tíz centi. És azt a tíz centit is egy férfi szemével képzeljük el.

De kérdem én, mi értelme volt a márciusi #maradjotthon-nak az akkori napi 3-4 új esettel, ha most fertőtelepről fertőtelepre járunk, úgy, hogy már nagyjából minden településen akad 1-2 vírusos naponta? És ne feledkezzünk meg a tünetmentesekről, amelyek résztvevői szabadon járnak-kelnek a strandon, előtted a boltban. Tekintsünk el attól, hogy létezik-e a vírus vagy sem, mennyire veszélyes, mekkora az elhalálozási rátája stb. Mindenki higgyen, amit csak akar. Tagadja felőlem az egészet, tegye felelőssé a hatalmat, a médiát, a denevért. Mindegy. Csak tegye mindezt maszkban, másfél méter távolságra tőlem. Mert tapasztaljuk, szenvedjük az intézkedéseket mindannyian.

Igen, engem zavar, hogy minden országból kitiltanak lassan. Zavarnak a napi számok, és kimondhatatlanul zavar a maszk a párás szemüvegem alatt. És hiszem, hogy mást is. De mikor fogjuk már fel, hogy amíg felelőtlenül viselkedünk, addig csak nőnek az esetszámok, intézkedések, korlátok? Kérlek, ne lihegj a nyakamba a fél füledről lógó maszkoddal az üzletben, ne rinyálj, ha a kórházban nem lesz majd fekvőhelyed! Ügyelj magadra, másra! Nem nehéz, csak logika kérdése…