Népszavazás és népszarvazás

Emlékszik ugye, kedves olvasó, hogy européner elnökünk és haladó liberálisaink hogyan kapaszkodták fel magukat a bársonyszékekbe. Népszavazást indítványoztak annyi kérdéssel, hogy a választó semmit sem értett belőlük, csupán a lényeget: mondjon rájuk igent, hogy a démoni pészédétől és törvényei markából kirántsák szegény hazánkat, és egyenesen a brüsszeli Kánaán kellős közepébe áthelyezzék. Sikerült. Ha valaki érez valami javulást, kérem, szóljon, mert én úgy vagyok vele, mint a Covid-tünettel – sem nem szaglom, sem nem érzem, hogy jobban élnék.

A nép megkérdezésének szép hagyományai vannak mifelénk. Például egy elsöprő többség kérte, hogy Băsescu lépjen le, és a parlament felére csökkenjen, és aztán nem történt semmi. De megmutattuk, hogy dübörög a demokrácia, minek ide konkrét eredmény?

A napokban államelnökünk felkérte Joe Bident, növelje az amerikai katonák jelenlétét Romániában.

Megkérdezett valakit? Mégis, az a fránya nép… Népszavazás? Ugyan! Az csak a PNL-kormány beiktatására kell. Pedig ennél életbevágóbb kérdést nehezen lehetne találni. A NATO-nak állítólag meg kell védenie magát az őt ért támadásoktól. Fele királyságomat adom annak, aki egyetlen esetet megemlít, amikor a NATO-t valaki megtámadta. És egy ország, amelynek földjén idegen állam katonái taposnak, még rossz viccként sem szuverén. Én elhiszem, hogy az USA egyeduralmat akar, de ne feledjük, az amerikaiak már nem is emlékeznek, mikor folytattak háborút saját földjükön; mindig idegenek házai égtek a bombáik alatt. Miért halnánk meg mi egy olyan esetleges konfliktusban, amihez semmi közünk?

Vagy ha mégis, hát legalább kérdezzék meg: akarjátok?

De hát, akinek nem volt ötvenhatja, és magyarnyelv-tudása csupán egy alpári csúfolkodásra telik, honnan tudná a mi fájdalmunkat: „És ha engem egyszer lánckerék taposna,/ Alattam a föld is sírva beomolna.”
Mondjuk ki egyszer és mindenkorra. Egy fabatkát nem adtak soha nyugaton jogainkra. Ennyit akartak:1. Ipart, mezőgazdaságot szétverni. 2. Mint egy felperzselt földre betelepíteni a saját cégeiket. 3. Az oroszellenes hisztéria előőrsévé idomítani egy szolgalelkű álelitet.

Ha eljön az ideje, dögöljünk halomra az ő oltárukon. Addig is oszthatjuk-szorozhatjuk a légből kapott Arthur tragédiáját.