Lovas szakosztályt indít a Sport-All

A szakosztály bázisa Illyefalván lenne, ahol egy másfél hektáros területen – még idén – tizenöt lóval alakítanának ki istállót. Az állomány egyelőre Filep három lovából áll, amelyek közül egy távlovaglásra, egy díjlovaglásra, egy pedig lovastusára (military – a lovassportok közül talán a legnagyobb kihívást jelentő szakág, amely három részből áll: díjlovaglásból, természetes akadályokkal tűzdelt tereplovaglásból és díjugratásból) van kiképezve.

– A működő lovardák nagy részében a lovason van a hangsúly és nem a lovon. Ez – véleményem szerint – súlyos tévedés. A lovas képzés nem abból áll, hogy méregdrágán megveszünk egy – általában a gyermek képességeit jóval meghaladó – lovat, s arra felütetjük, s ha nem esett le, akkor ő már egy jó lovas. Így el lehet lovagolgatni, de ebből versenysport nem lesz – mondja Filep.

Hozzáteszi: a lovaglást azzal kell kezdeni, hogy foglalkozunk a lóval, megismerjük azt, kialakul egy bizalom. Arról gyakran hallani, hogy a lovaglás az egyik legveszélyesebb sportág, óriási esésekről lehet felvételeket látni, de azt senki nem mondja, hogy tíz lovas balesetből kilenc nem lóháton történik, hanem a pályán kívül: mert a lovas nem tud közlekedni az istállóban, mert nem tudja ki- és bevezetni a lovat a bokszból, mert nem húzza fel a kengyelt, mert nem jó helyen áll a kapunál, és így tovább. Itt nem lehet komolytalankodni, mert a ló akkor is megölhet, ha nem akar.

– Csak azt szabad engedni felülni egy ló hátára, akiben megvan a kellő alázat, aki agyilag odaért, hogy ezt megteheti. A sportlovaglás egyféle katonaság, rend van és fegyelem – akinek ez nem tetszik, abból nem áll módunkban versenylovast nevelni – szögezi le Filep.

Az általános gyakorlattól eltérően ide nyugodtan jelentkezhet – úgymond – szegény gyerek is, akinek a szülei nem tudnak semmilyen lovat, nemhogy versenylovat vásárolni, ha odafigyel és kijárja az iskolát, komoly karriert futhat be, lesz lova, és lesz versenylehetősége. Ugyanis nem titkolt szándékuk részt venni a Kincsem Nemzeti Lovas Programban, amelynek vezetője Dallos Gyula miniszteri biztos, a lovassport örökös magyar bajnoka (huszonötszörös magyar bajnok, tizenegyszeres világkupa győztes, hatszoros világkupa döntős, Európa-bajnoki bronzérmes, százötvennégyszeres Grand-Prix győztes). A program felvállalt célja a lovas kultúra oktatásának bevezetése a köznevelésbe egyebek mellett úgy, hogy az állam minden magyar gyereknek biztosít heti két óra lovaglást.

Filep nem csak edző, hanem aktív versenyző is (legutóbb a kolozsvári U színeiben indult). Korábban elvégezte a Nemzeti Lovarda lótenyésztői tanfolyamát, kijárta a lovas-túravezető képzést, oktatói, majd utólag nemzetközi edzői oklevelet szerzett. Mivel az egész országban két olyan kovács volt, aki tudott sportlovat patkolni (rosszul patkolt lóval – legyen az bármilyen jó – nyerni nem lehet), akiket nehéz volt „elkapni”, a Nemzetközi Lóvédő Liga szervezésében, a bukovinai Radócon (ahol még most is megvan az egykori osztrák-magyar monarchia ménesének „utódja”) elvégezte a patkolókovács szakmát. Hogy milyen szintről beszélünk, arról talán elég annyi, hogy a kurzust a londoni lovasrendőrség patkolókovácsa vezette.

– Csak csendben jegyzem meg, hogy ez a tíz legnehezebb szakma közé tartozik, hisz az „ügyfél” egy ötmázsás telivér, „aki” időnként ideges, és ha meg talál rúgni, nem biztos, hogy túléled. Perelni nincs kivel, a lónak mindig igaza van, ha bármi történik, az ember hibázott – szögezi le a szakember.

Az új szakosztály első versenye május 15-én lesz: egy radóci 80 kilométeres távlovaglás.