Koronanapló: ez most komoly?!

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2021. január 18., 00:102021. január 18., 00:10

Ó, régi szép idők, amikor egymás „tökéleteskovász”-receptjét kértük, életünk első, aranybarnára sült kenyerét tettük közszemlére, amikor még vécépapírért álltunk sorba, az utolsó palack gyógyszeszért veszekedtünk… Régi szép idők, amikor melegítőnadrágokat rendeltünk az online áruházból, amikor hazavittük a munkánkat, amikor először mentünk maszkban kutyát sétáltatni. Ó, ti csodás koronavírus-első-hónapok! Sosem gondoltam volna, hogy így lesz, de hiányoztok!

Hol tartunk most, majdnem egy évvel azután, hogy országunkban is megjelent a Covid19? Bevezették a védőoltást. Ez pedig egy végeláthatatlan lavinát indított el. Nagyon úgy tűnik, nem volt elég a karantén arra, hogy fejlesszük magunkat, megtanuljuk a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás pontos formáját. Nem volt elég magányos pillanatunk, hogy értékelni tudjuk a közösséget, nem volt elég, hogy megtanuljunk emberségesek, empatikusak lenni. Durva szavak, mi? Nem durvábbak, mint azok, amelyekkel telefröcsögjük a világot.

Számomra felfoghatatlan formát öltött „a leírom én is a véleményem, szólásszabadság van” stílus. Ujjal mutogatunk arra, akinek véleménye nem egy és ugyanaz, mint a miénk. Nincs olyan cikk, blog, bejegyzés, fénykép, ahová ne köpnénk oda valamit. Vádaskodunk, lehülyézünk, verjük a mellkasunk, hogy mi aztán tudjuk. De hogy mit is tudunk olyan biztosan? Van, aki tudja, hogy az oltással chipet kapunk. Van, aki tudja, ha beadatjuk, mind meghalunk. Van, aki biztos benne, hogy anélkül múlunk ki a világból. Van, aki szerint a háttérhatalom vezet meg minket. Van, aki hallotta, hogy az ismerőse látta, hogy a szomszédja elmondta a testvérének, hogy…

De kérdem én, ennek mégis mi a lényege? Miért töltünk órákat a közösségi médián azzal, hogy veszekszünk? Mindannyian ugyanolyan szenvedői vagyunk ennek az egésznek. Ha nem is ugyanannyit, ugyanazt, de veszítettünk. Tőlem ne kérdezze senki, beoltatom-e magam, vagy sem. Valamiért még nem tudtak meggyőzni arról, hogy ez nem az én saját gondom-bajom. Amiben egyedül biztos vagyok: az oltás már nem lesz, akit megbolondítson. Chippel vagy anélkül…