Ki a populista?

„A populizmus politikai fogalom, lényegét tekintve: mesebeszéd.” Frappánsabb megfogalmazást nem találtam, ezért idézem korunk orákulumát, a Wikipédiát. A populista megszimatolja a néphangulatot, és fűt-fát megígér, esetleg meg is ad, cserébe a többség voksáért, akkor is, ha katasztrofális következménnyel jár. Magyarán: a populista nagymama akár tíz sütit és fagyit is ad imádott unokájának, ha azért nyafog, aztán meg anyuka kezelheti a gyomorrontást.

Természetes, hogy egy felelős sajtó feltárja a populizmus veszélyeit. De vajon tényleg így van? Vezércikkek szintjén igen, irgum-burgum, dörmög ellene. Csakhogy egy újságnak több oldala van, egy internetes portál pedig számtalan hírt és kommentárt közöl. Ott pedig burjánzik a populizmus. Példáúl: micsoda lelkesedést mutattak sajtóbeli társaim a brazil elnök iránt, aki négy órát ücsörgött egy orvosi rendelőben, mielőtt sorra került. A horvát elnöknőért meg rajonganak, mert olcsó autóban jár, és a válogatott focimeccseit végigdrukkolja, és utána sem siet haza, inkább eldumál a fiúkkal. Na, most mondja meg a kedves olvasó, milyen elnök az, akinél négyórás kiesés meg sem kottyan az országnak. Azért tették oda, hogy intézkedjen, nem időt vesztegessen a doktor bácsinál. Más újságírók számolgatják, a képviselők hányszor szólalnak fel a parlamentben. Ott van három éve és meg sem mukkant – szörnyülködnek.

Mintha a lényegmunka nem a bizottságokban történne. Ha a duma mérné le a parlamenti teljesítményt, Vadim, Dumitrașcu, túlonnan pedig Szabó Tímea és Széll Bernike lenne az etalon, akkor is, ha bődületes szamárságokat fröcsögtek és fröcsögnek!

Az is populizmus, ha számolgatjuk, mennyit költ egy képviselő. Engem nem érdekel, mennyiért utazik egy tanácsosunk Egyiptomba, lényeg az, hogy szerződéssel térjen meg, nem csak szépen lebarnulva. Ha meg itthon ül lábát lógatva nulla költséggel és haszonnal, az jobb? Valamint erősen zavar, ha politikusaink pénztárcáiban kotorásznak. Ideje lenne túllépni a „szegény, de becsületes” szakaszon. Én egy ágrólszakadtra nem bíznám az erkélyen rögtönzött minikertemet sem, hát még egy komoly ágazatot.

Leginkább azt tartom azonban populizmusnak, ha vérszomjasan követelik a fél ország letartóztatását, majd krokodilkönnyekkel siratnak egy csirkefogót, a bírókat szidják, az ártatlanul meghurcoltakat szóra sem méltatva. <<