Kételyekkel telített anyaság

Azoknak, akik évek óta követik Vida Ágnes magyarországi szerző Kismamablogját, élmény volt végre élőben is találkozni vele áprilisi erdélyi előadókörútjának sepsiszentgyörgyi állomásán, az unitárius templomban. A Magyarországon, Németországban és az Egyesült Államokban pszichológiát tanult előadó nevelési kérdésekről szóló blogját naponta mintegy 190 ezren követik a Legjobb szakértői blog címmel is büszkélkedő közösségi oldalán. A Piros produkció szervezésében, a helyi Ici-pici Egyesület közreműködésével Szentgyörgyre az általa legfrissebben feldolgozott „anyapszichológia” témát hozta.
Az anyává válás nem a fogantatással vagy a gyermek megszületésével kezdődik, hanem sokkal korábban. Gyakorlatilag az emberpalánta már kétéves korában megkezdi a felkészülést erre a szerepre – utánzással – magyarázta Vida Ági. Alig egy kicsit később, óvodás korban kitalálja a papás-mamás játékokat – ennek sohasem a fiúk a kezdeményezői –, de azért szívesen társulnak ők is. Ugyanebben a korban a leányka beleszeret az apukába, ha ő nincs a családban, akkor is megtalálja, kire ruházható át ez a szerep.
Majd a kiskamaszkor lesz a csivitelős–titkolózós időszak, amit felvált az anyának és nevelési elveinek teljes megtagadása, éles kritikája, ez pedig akkor kezd szelídülni, mikor az ember lánya már felnőttként, szülőként gyakorolja új szerepeit: a hozott nevelési minták (például a korai fektetést vagy szombati takarítást illetően) már nem biztos, hogy elvetendők. Ezeket a mintákat tehát a tudattalanul is megőrzött igen korai emlékeink alapozzák meg, amikor a mi szükségleteinkre válaszolt vagy sem az anya, megetetett, ha éhesek voltunk, vagy esetleg az órát nézte, hogy szabályos időközönként jöjjön. Ezekre épülnek rá az első 5–6 év tapasztalatai, a sokszor hallott szófordulatok, cselekvések, reakciók (verés, vállrándítás, vigasztalás, kritika), amelyek mélyen bevésődnek.
Többek között ezek is befolyásolják majd később azt, hogy mennyi idő után fogan meg a baba, no meg az apától is függ, hiszen lehet, hogy ő még élvezné kicsit szabadságát, vagy az anyagiakat gyűjtögetné, de a magzat akarata is közrejátszik. A másoktól hallott vagy átélt rossz szülésélmények is késleltethetik a „babaprojektet”, amelyet részletében megtervez a leendő anyuka, anyaságában később mégis sok kétséggel néz szembe, mert azok a biztos igazodási pontok, amelyek a régi zárt közösségekben megvoltak, ma már nincsenek. Így tehát félhetik vagy várhatják a babát, de egyszer csak itt van.

Barátnő vagy szigorú kritikus?
Vida Ági az anya–lánya viszonyok sokféleségébe is betekintést nyújtott, s a közönség reakciójából kikövetkeztethető volt: sokan felismerték a tárgyalt kapcsolati modelleket a maguk életében is. Manapság mindenki baráti jó viszonyra törekszik a lányával: csivitelős, élménymegosztós, bizalmas kapcsolatot terveznek az anyukák, amely azonban időnként visszaüthet, különösen egyedülálló anyáknál, akik hajlamosak felnőtt problémáikat is ráterhelni a gyerekre. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy néha bölcsebbnek és vezetőnek kell lenni, irányt mutatni és korlátokat szabni, nemet mondani. Az ilyen kapcsolatban az is hátulütő lehet, hogy túlmagyarázzuk a dolgokat, a kicsik pedig a gesztusokból sokkal többet értenek.
Más típusú kapcsolat a Mesteré és a tanítványáé (ami apa–fiú felállásban is működhet). Az anya a példakép és mentor, támogatja csemetéjét, együtt csinálnak dolgokat, lehetőséget ad neki tanulni. Ez a gyermeknek jó, mert megadja a vágyott biztonságot.
De ki ne ismerné a családban vagy ismeretségi körében az anyakirálynőt, aki mindenkit számon tart, eligazít, szálakat bogoz és kiold, iskoláztatást, telket, házasságot intéz, levest hoz vasárnap reggel, aki olyan, mint egy olasz Mamma? Ő a harmadik típusú kapcsolat kulcsfigurája, aki mellett a férj is csak egy gyermek a többi között... Kényelmes és biztonságos ebben a kapcsolatban létezni addig, amíg el nem akar menni a háztól az utód, amikor is különböző praktikákkal próbálja ezt megakadályozni a mama. Kissé ritkábban ugyan, de előfordul, hogy az anya nőként verseng a lányával, főleg, ha fiatalon szülte őt. Ez elbizonytalanítja a gyermeket, s ezt a bizonytalanságot anyaságába is átviheti majd. Sajnos, igen gyakori a bíráló típusú anya, aki lányát (ugyanígy az apa fiát) állandóan bírálja, és semmivel sem elégedett, ez is negatív töltetű, és igen sokáig viseli a leány a terheit.
Az anya-fia kapcsolat ennél sokkal egyszerűbb, mert a fiúk gyermekkorban beleszeretnek anyába, és kitartanak mellette, míg nem találnak másik nőt – summázott Vida Ági.