Kedv, remények, jogok? Isten véletek?

Több mint három évtizedes demokratikus romániai és 15 évnyi uniós kisebbségi képviselet után ott állunk, ahol a part szakad, legfőbb ideje lenne meghúzni egy vonalat, leírni kudarcainkat, korábbi sikertelen stratégiáinkat, árnyékbokszolást, időpazarló magyarázgatásokat. Új idők, keretek vannak, de új lehetőségek is, és szégyen, hogy a kilencvenes évek kezdetén másfél milliósra becsült magyarság ma csak itt tart képviseletben, eszközökben, hangulatában, melyet ma inkább nevezhetünk magatehetetlen apátiának.

Gyakorlatilag a saját sorsunk alakulásával párhuzamosan nőtt ki egy másik történet, az lmbtq-irányultságú embereké, akik a társadalmak 1,2–5,6 százalékát teszik ki, tehát a jóindulatú felső korlát közelítené meg a hazai magyarság részarányát, viszont arról már húsz ével ezelőtt hallhattunk, hogy például nyugatabbra álláskereső fehér, heteroszexuális férfiaknak semmi keresnivalójuk olyan sorban, amelyben netán lmbtq-k is álldogálnak (a színesek extra pontokat is szerezhettek).

Azóta a legnagyobb médiacégek (milliárdos tételekről beszélünk) cikkek, érvek, dokumentumok százezreit, millióit zúdították a nagyközönségre, s ott abban az új világban vitázni az lmbtq-kal esélye sincs senkinek – mert az még nem a mi világunk. Az új idők új dalainak szövegét, zenéjét ott ők írják, aki velük szembe megy, eltávolítják professzori állásokból, cégek vezetéséből, lemondatják, megalázzák, kiközösítik. Igen, a társadalmak 95-98 százalékának ők diktálják, mi a helyes, a követni való minta és viselkedés.

A pálya széléről a politikát figyelő- és néha kommentálóként csak annyit mondhatok, ennyi idő alatt ilyen hatékonysággal megfordítani a közhangulatot nem is olyan kicsi csoda. Módszereiket tanulmányozni és tanulni kell, mert egyelőre hihetetlen újításokat vezettek be egy olyan világban, amikor laza mozdulattal sutba dobnánk 2500 évnyi írásbeliséget csak azért, hogy átláthatatlan kommunikációs protokollok csatornáinak nyílásaiba belekiáltsunk valamit, amiből legnagyobb valószínűséggel elektronikus szemét lesz. Még akkor is, ha milliárdos tételekben állítjuk elő naponta. De ugyanezekkel az eszközökkel egy párszázalékos kisebbségnek hangot és erőt adni, nos, az igazi, embert próbáló feladat.