Hol kelt át Mátyás hadserege Moldvába?

A Tamás Sándor megyetanácselnökkel január végén megejtett interjúnkban szó esett arról, hogy szándékunkban áll végigjárni a Király útját, vagyis ahol Mátyás király 1467-ben átkelt a Kelet Kapuján.

Kocsis Károly

2019. július 11., 00:162019. július 11., 00:16

A manapság is ismert és az idősebbek körében használatos helynév a hagyomány szerint azt az útvonalat jelzi, ahol Mátyás király mintegy 12 ezer fős, Stefan cel Mare moldvai vajda megregulázására induló hadserege 1467 novemberében Bereck és a mai Ojtoztelep között átkelt a Keleti-Kárpátokon. Lehet, hogy éppen ez idő tájt kopogott be – magát íródeáknak kiadva – a berecki Benet úr zsindelyes házába, aki aztán, legalábbis a Benedek Elek által lejegyzett monda szerint zsírral leöntött lencsével kínálta meg titokzatos vendégét, s később el is nyerte érte méltó jutalmát.

No, de térjünk vissza a történelmi tényként kezelendő moldvai hadjárathoz. A második katonai felmérés (1853–1858; 1869–1870) térképén is jól látható, és ezt erősítette meg az „idegenvezetőként” mellénk szegődő Miklós Barna lemhényi közbirtokossági elnök is, hogy a Király útja a Bóbicsról a Majlát-ponk felé vezet, vagyis Mátyás a Magyaros-tetőnél északnak (vagyis balra) vette az irányt, és nem a mai szerpentines műút egykori nyomvonalán haladt kelet felé. De hol tért vissza az Ojtoz-patak völgyébe? Mert az egyetlen térképen sem szerepel…

A környék bejárása, a terepviszonyok elemzése során arra a feltételezésre jutottunk, hogy Mátyás csapatai a Majlát-ponk és a Bakó-tető között fordulhattak keletnek, illetve délkeletnek, és a Kis-Kalaszló (Bütü)-patak mentén érhettek vissza az akkor még nem létező Ojtoztelep keleti végéhez, pár száz méterre az abban az időszakban épült Rákóczi-vár mai is kivehető romjaitól. Ezt az útvonalat vasárnap sikerült terepjáróval bejárnunk, akár jelzett turistaösvény is lehetne belőle. Arra pedig, hogy a király seregének miért volt szüksége erre a logikátlannak tűnő kitérőre, még visszatérünk.