Hangsúlyozott nyomorúság

Megyek az utcán, artikulálatlanul ordítozó asszony jön szembe. Majd egy férfi, láthatatlan ellenféllel vitatkozik. Az üzlet bejáratánál vigyorgó roncslény lóbálja, ütögeti magát, fejét a falba. A parkokban, kapualjakban üres tekintetű férfiak, csoportosan járó drogosok, mint a bibliai időkben a számkivetett leprások.

Minden időkben voltak beteg emberek. A falu, a város bolondja hozzátartozott a helyi jellegzetességhez, tréfákon túl megértéssel kezelte őket a közösség. Kedves, tisztelt barátom hívta fel figyelmemet: ennyi, a valóságból kizökkent embert még nem látott. A megyei kórház hetente jelentést közöl a sürgősségi esetekről – van úgy, hogy negyven-ötven pszichiátriai jellegű. Elképesztő, néha több, mint a testi nyavalyák száma.

Nemzetközi felmérések mutatják, van, ahol a depresszió máris a második egészségügyi oka a munkahelyi hiányzásoknak. Huszonhárom év alatt több mint felével nőtt a bejegyzett esetek száma, és az európai GDP egy százalékát emészti fel a munkakiesés és a kezelés. Ne legyintsenek az egy százalékra, hatalmas összeg, abból jó néhány Notre-Dame-ot fel lehetne építeni.

Azonban nem a nyilvánvalóan patologikus esetekről akarok most beszélni. Egy német orvos, Karl Leonhard hangsúlyozott személyiségeknek nevezi azokat, akiket senki nem sorolna a bolondok közé. Jellemvonásként felsorol néhány dolgot: széles gesztusokkal hívják fel magukra a figyelmet, erős, hosszan tartó érzések vezérlik életüket, indulatosok, képtelenek megregulázni vágyaikat. Nem tudnak leállni, mint a féknélküli elszabadult kocsi a lejtőn, törve-zúzva. Magyarán feltűnési viszketegségük van, vagy a tanító nénim karakán meghatározása szerint, nyű a fenekükben. De ne feledjük, ez nem mozdítja elő boldogságukat, sőt.

Nézem Radu Mazăret régebbi felvételeken. Hol római császár, hol kalóz, hol vásári Che Guevara, miközben lop, a figyelmeztetésekre fittyet hányva. Egy kis madagaszkári orgia után most a rahovai büdös cella. Emberileg őszintén sajnálom. Mert ha normális lett volna, leállt volna idejében. Vagy Sorin Oprescu, aki megbecsült, elismert orvos volt, a mellényzsebéből kifizethette volna egy pedagógus tízévi bérét. Mit kellett neki fővárosi polgármesterség, és ha már ott volt, minek neki csúszópénz? Éveken át, ismételten! Elgondoltam, ha – tegyük fel – nem lennének erkölcsi gátlásaim, összegyűjtenék én is százezer eurót, de lelépnék annyival, és élnék, amíg élek, mint Marci Hevesen. Doktor úr nem lépett le, és most másodszor készül a dutyiba. Ne mondja senki, hogy az ilyen ember nem beteg.

Emlékezzünk a mi életünket megkeserítő trióra: Vadim–Păunescu–Funar. A legordítóbb badarságot is képesek voltak elkövetni vagy kimondani, csak hogy a figyelem központjában legyenek. Hogy lehet ilyeneknek közszerepet engedélyezni? Mert mindegyik mögött néhány tízezer honfitársuk szabadon gyakorolt szavazata rejlik! Hát akkor igény van az ingyen cirkuszra, ez pedig a társadalmat minősíti!

Gyerekeket tanítottam otthon. A szülők panaszkodnak, jaj, mi van vele. A gyerek pedig jófejű, művelt, de azt az egy órácskát átszenvedi kegyetlenül: izeg-mozog, izzad, ceruzáját tízszer leejti, hogy utána mászhasson. Időnkét húz egy slukkot a szénsavas, édes, színes vízből, amit a táskájából vesz elő, mellette a színes, édes műkifli. Ez a reggelije, ez az uzsonnája. Kérdem, hánykor feküdt le az éjjel? Egykor, a horrorfilm után. Tanárok tanúsíthatják, hány hasonló esettel találkoznak. És nyüzsög az osztály, mint a hangyaboly. Nem ezt kellene (akár törvényileg) rendezni X meg Y letartóztatása, illetve elengedése helyett?

Angliában egy javítóintézet egyszerű módszerrel próbálkozott: táplálék-kiegészítőket, ásványi anyagokat adtak a fiataloknak, és látványosan javult a mentális egyensúlyuk. Nem vagyok szakember, de talán szakemberek elolvassák soraimat, és cselekednek.

Ezerszer vállalom a népszerűtlenséget, de úgy gondolom, sokkal fontosabb odafigyelni önmagukban nyomorgó és környezetüket megkínzó embertársainkra, mint zászlócirkuszokkal és szócsatákkal parádézva szavazatokra vadászni. (Lásd fent Karl Leonhard észrevételét.)

Zubreczky Antal