Felsejlett az egyéniségük

Fiatal koruk ellenére a meghívottak sokrétű, eredményeket szülő munkássággal büszkélkedhetnek, hiszen köteteik jelentek meg, és rangos folyóiratoknál, illetve intézményeknél dolgoznak szerkesztőként vagy más munkakörben. Éppen ezért kíváncsian várja, hogy az est folyamán többet megtudjon az irodalmi felfogásukról és életszemléletükről – jelentette ki köszöntőjében a házigazda szerepét betöltő Szonda Szabolcs könyvtárigazgató.

A szerzőkkel társalgó Horváth Benji költő, műfordító, slammer, a Hervay Könyvek-sorozat társszerkesztője javaslatára a találkozó első pillanattól fesztelen hangulatába beleilleszkedő felolvasással indítottak. Ily módon már az elején bepillanthattunk a könnyed – vagy talán csak annak tűnő – és súlyos gondolatok között egyensúlyozó szerzők alkotói világába. A beszélgetőtársuk által feltett kérdésekre adott válaszaikból pedig felsejlett az egyéniségük is.

Többek között megtudhattuk, hogy Fischer Botond szerint a tapasztalható megélhetési gondok miatt magyar nyelvterületen az írás nem egy olyan foglalkozás, ami napjainkban szakmává válhat, így hivatássá sem. Aki viszont mégis erre adja a fejét, az kötelességtudatból teszi. Gothár Tamás megfogalmazásában ez a fajta tevékenység nem hivatás, de nem lehet végezni elhívatottság nélkül. Mărcuțiu-Rácz Dóra úgy látja, az írás esetében a hivatás és szakma különválaszthatatlan.

Hogy meglenne-e az emberiség irodalom nélkül? Kiderült, hogy az értelmes életet egyikük sem tudja fantáziával dúsított történetek, nyelvi játékok, lényegében tehát irodalom nélkül elképzelni. Az is felvetődött, hogy van-e politikai költészet, művészet, és egyáltalán mit lehet annak tekinteni? Fischer Botond erre igennel válaszolt, hozzátéve, hogy kitűnő alkotások is találhatók közöttük. Ezek azonban nem a napi, közösségi oldalakon is nyomon követhető párt, hanem a társadalmi együttélés elmélete és gyakorlataként meghatározható politikához kapcsolódnak. Mărcuțiu-Rácz Dóra a hétköznapi értelemben vett politikától igyekszik magát távol tartani, de belátja, hogy bizonyos esetekben elkerülhetetlen a művekben visszatükröződő állásfoglalás. Go-thár Tamás szerint az alkotások esetleges politikai kicsengése helyzet- és személyfüggő.