Felelős hozzáállás

A Székely Nemzeti Múzeumban csütörtök este mutatták be Fehér János Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című kötetét, mely 2016-ban jelent meg az olaszteleki Daniel Kastély Egyesület kiadásában.

A kiadványt méltató és a szerzővel, az illusztrátorral, valamint a kiadóval beszélgető Kinda István néprajzkutató-muzeológus az olaszteleki, késő-reneszánsz épület méreteiről szólva tréfásan megjegyezte, e tekintetben nehéz besorolni, ugyanis „kastélynak kicsi, kúriának pedig nagy”. A 16. század végén ezen a telken álló udvarház Báthory Gábor adományaként került a vargyasi Daniel család birtokába 1609-ben, 1621-ben Bethlen Gábor is megerősítette a tulajdonjogát.

A kastély építése a fennmaradt kőfaragványok tanúsága szerint több hullámban zajlott. A pince fölötti rész a legrégebbi, azonban építésének időpontja nem ismert, viszont a rövidebb szárnyé már igen, az1669-es évszám szerepel a homlokzatára helyezett kőcímerben. Egy újabb építkezés során a hosszabb szárnyra is emelet került, ennek befejezése pedig a rajta elhelyezett stukkódísz tanúsága szerint 1680-ban történt. A kommunizmus vészterhes időszakában az épület a helyi kollektív magtáraként, valamint vegyszerraktárként szolgált. A rendszerváltás után pedig a Daniel család leszármazottai visszakapták ugyan, de eladás révén a háromszéki Rácz család tulajdonába került, jelenleg kastélyszállót működtetnek benne.

Kinda István kérdésére válaszolva az egyik tulajdonos, Rácz Lilla közgazdász, marketingszakértő elmondta, a kastélyra vonatkozó első értesüléseket a Kúriák földje – Háromszék című kötetből nyerték. 2007-ben még Bukarestben dolgoztak, de sepsiszentgyörgyiként haza szerettek volna kerülni. Éppen ezért, az épület szemügyre vétele után, „belső sugallatra” nyélbe ütötték a vásárt. Felújítását pályázati pénzekkel sikerült megvalósítani.

Fehér János művészettörténész megismerkedése az olaszteleki kastéllyal régebbi keletű, hiszen vargyasi származásúként 2004-ben megvédett diplomadolgozatát is a Daniel-kastélyokról írta. Új tulajdonosaival egy 2009-ben Vargyason megrendezett műemlékvédelmi értekezleten ismerkedett meg. Ennek következménye lett a közöttük mai napig tartó szoros együttműködés, melynek eredményeként az épület nem csak szakszerű felújításon esett át, hanem megmaradt építészeti és művészeti értékeit is sikerült az utókornak átmenteni.

A kastély nagytermét díszítő, 17. századbeli tíz falkép közül azonban a barbár rombolás következtében egy sem maradt épen, sőt, annyira sérültek, hogy értelmezésükhöz teljesen rekonstruálni kellett őket. A szakember ehhez Gyöngyössy János történeti grafikustól kapott segítséget. Kettőjük munkája eredményeként születtek meg azok a grafikai rekonstrukciók, melyek alapján a Daniel család felemelkedését ábrázoló falképeket értelmezni lehet, s melyek a bemutatott könyv alapanyagát is képezik.