Farsangolunk? Farsangoljunk!

Az az igazság, nem mernék arra fogadni, hogy ugyanolyan mulatságos napok, hetek elé nézünk, mint szoktunk az esztendő eme szakaszában. Azt nem vitatom, hogy lesznek bátor és elkötelezett hagyo­mány­őrzők, akik a jelenlegi előírt maszk helyett az ilyenkor szokásos maszkurák álcája mögé bújnak, és ijesztgetik azt a kevés járókelőt, akik kimerészkednek az utcára. Esetleg még az ablakon is bekopogtatnak, s szívesen elveszik az elmaradhatatlan, a vidámságot árasztó zaklatás fizetményét, az itókát, az aprópénzt, mert arra nem vetemedik senki, hogy esetleg táncra perdítse a meglátogatott ház hajadonjait. Farsang van!

Vízkereszt napja rég elmúlt, s messzire még húshagyókedd, hamvazószerda. Húsvét előtt negyven nap a határ, addig szabad a dínomdánom, szabad a mulatozás, a hangoskodás, a kölcsönös ugratás ideje ez. Gyerekkorom egyik emlékezetes csínytevése volt, amikor néhányan állatfigurának álcázva magunkat megfutamítottuk a falu között téblábolókat. A legnagyobb számot az jelentette, amikor beállítottunk a roppant szigorú iskolaigazgatóhoz, és nekem jutott a szerep, hogy farkasként ráijesszek az igazgató úrnál is szigorúbb nejére, romántanárnőnkre, aki aztán szokatlan nyájassággal és kedvességgel ültetett asztalhoz, és tömött tele édességgel.

Annyi büntetés azonban kijárt, hogy az iskolában a magyart tanító igazgató úr magyarul, neje pedig románul írt dolgozatot várt tőlünk, a maszkurásoktól, és ha élőben csak két-három szót tudtunk elnyekeregni, annál jobban ment az írás, mert kilátás nyílt otthoni segítségre is. Az érdemjegyet a dolgozatoknak alig nevezhető irományok felolvasása utáni, a teljes osztályt magával ragadó vidám kacagás képezte.

Tényleg, vajon elmaradnak a farsangi „marháskodások” (bocsánat a durva szóért!), az önfeledt játékok, az álarckészítések? Olvasom, hogy sok házasulandó ifjú pár halasztja el egybekelését más időpontra, mulatságrendező, -szervező csapatok bosszankodnak. Még szerencse, hogy a fiatalok nem akarnak lemondani az esküvői mulatozásról, inkább elhalasztják a valamikor csak farsang idején szokásos vigalom megtartását. Ám azért mégse felejtsük, hogy farsang van, és ha nem is a Csokonai megénekelte hősi tettek színhelyén, de legalább otthon, szűk körben próbáljunk vidámkodni!