Ép testben, ép lélek

– Nagyváradon születtem a Fekete Kőrös partján, az akkor frissen épülő Ősi negyedben gyermekeskedtem, csupán egy lépésre a strandtól és a sportcsarnoktól. Nem emlékszem, hogy kisgyerekként mi szerettem volna lenni, nem is nagyon foglalkoztam ezzel, hiszen húgommal együtt nagyon szerető családban nőttünk fel, boldogan, vidáman. Már egész fiatalon, óvodás koromban, a sportiskola edzői elvittek a szertorna terembe, és mondanom sem kell ott ragadtam 17 éves koromig, amikor az edzőterem leégett és abba kellett hagyjam az élsportot. Nem volt könnyű, aki kicsit is ismeri a szertorna világát, tudja, hogy nagyon sok lemondást, fegyelmet és kitartást igényel. Naponta két edzésem volt, vasárnap kivételével, mindig kellett vigyázzak a testsúlyomra és emellett a tanulást sem hanyagolhattam el. Amikor bejutottam a természettudomány osztályba, akkor egy rövid ideig elképzeltem, hogy orvosi, akár pénzügyi pályát választok, hiszen egyik kedvenc tantárgyam a matematika volt, de végül a testnevelőtanár mellett döntöttem. Sokan hozzájárultak ahhoz, ezt a pályát választottam. Apukámtól sportszeretetet és a versengést, míg anyukámtól a kitartást, becsületet örököltem, Balogh Laci bácsi edzőmtől a szakmát lestem el, de a kiváló és emberséges tanáraimnak is köszönhetően váltam azzá, aki ma vagyok – mesélte a pedagógus.

– A nagyváradi Testnevelési Egyetem elvégzése után Sepsiszentgyörgyre költözött, pedagógusi pályafutását a Kiss Árpád Általános Iskolába kezdte el. Hogyan emlékszik erre az időre?

– 2000-ben akkori évfolyamtársammal, mostani férjemmel, aki szintén testnevelőtanár, Sepsiszentgyörgyre költöztem, és már ebben az évben megkezdtem a pedagógusi pályafutásomat a szemerjai Kiss Árpád Általános Iskolában, de tanítottam a Nicolae Colan, a Gödri Ferenc általános iskolákban és Mikóújfaluban is. 2015-től a Székely Mikó Kollégium tanára vagyok. Pályám kezdetén a szakmai tudásom még nagyon gyerekcipőben járt, de elegendő és jól megalapozott volt, köszönhetően a sok tanítási gyakorlatnak és az egyetemi tanáraimnak, ahhoz, hogy magabiztosan lépjek be egy tornaterembe.

– Milyen a kapcsolata a diákokkal?

– A gyerekeket nagyon szeretem, ezért nem volt számomra nehéz, hogy megkapjam a közös hangot velük. Hiszem és tapasztalom, hogy megbíznak bennem. Akkor érzem jól magam, ha a diákjaimat segíthetem bármilyen téren, és a testnevelésórák után vidámabbak. Nem feltétlenül szigorú, de következetes tanárnak tartom magam. Ha megígérek valamit a diákjaimnak, azt be is tartom, és ugyanezt várom el tőlük is.

– Diákjaival különböző versenyeken vett részt. Melyik eredményre a legbüszkébb?

– Minden versenyeredményemre büszke vagyok, mert legyen szó megyei, országos vagy nemzetközi versenyről, diákjaimmal együtt megtettünk mindent, hogy szép helyezéseket érjünk el. Szívesen emlékszem vissza a mikóújfalusi talajtornacsapatommal elért eredményeimre, de a Székely Mikó Kollégium diákjaival különböző sportágakban elértekre is büszke vagyok. Kiemelném talán a középiskolás fiú labdarúgó csapatot, akikkel nemzetközi és országos kiváló eredményeket értem el.

– Ön szerint melyek a szakma pozitívumai és melyek a buktatói?

– Testnevelőtanárnak lenni hálás feladat, mert diákjaim fiatalságával, lendületével naponta feltöltődöm, szívesen beállok sportolni (kosarazni, kézilabdázni, röplabdázni, asztaliteniszezni) is velük. Mindig mondom, szerencsés tantárgyat tanítok, hiszen nincs házi feladat számonkérése, nem írnak felmérőt, így viszont gondtalanul érkeznek a tornaterembe, több időm van kötetlen beszélgetésekre és jobban megismerhetem őket. A szakma nehézsége számomra ott nyilvánul meg, hogy sajnos vannak testnevelő tanárok, akik nem megfelelő, fűtetlen, improvizált tornatermekben és hiányos felszereléssel dolgoznak. Habár a járvány újból megcáfolta, még mindig vannak szülők, akár más tantárgyat tanító kollégák, akik mellékes tantárgynak gondolják. Én szeretném, ha a heti 1-2 testnevelési óra helyett bevezetnék a napi 1 óra mozgást.

– A mozgás szeretetén túl, mit szeretne átadni a tanítványainak?

– A mozgás szeretete és az egészséges életmód mellett a jól végzett munka és a becsületesség fontosságát szeretném átadni a tanítványaimnak. Felhasználva, amit órán tanítottam nekik, merjenek kipróbálni ismeretlen, új dolgokat, legyenek kezdeményezői, aktív részesei és adják tovább az egészséges életvitel fontosságát.

– Hogyan töltődik fel, mivel tölti a szabadidejét?

– Egy hosszú, fárasztó nap végén már nem vágyok semmi másra, csak csendre, és ha meg tudok nézni egy jó filmet, az lazítóan hat rám. Remekül kikapcsolódom, ha táncolok vagy úszok és szabadidőmben szeretek kirándulni, napfényes vízparton pihenni.

– Ha most lenne tinédzser, milyen szakmát választana?

– Annak alapján, amit megtapasztaltam és elértem idáig, ha újból tinédzser lennék, csak a testnevelő tanári pályát választanám, mert annyi élményt és örömöt kaptam általa, hogy mindenkinek ajánlom.