Egymilliárd embernek kell elhagynia az otthonát a klímaváltozás miatt

A tanulmány szerzői olyan forgatókönyvet tártak nyilvánosság elé, amelyben 2050-re a világ népességének több mint a fele kénytelen lesz évente legalább 20 napon át halálos hőséggel szembenézni. A kutatók azt is előrevetítették, az a terméshozamok világszerte egyötödével csökkennek, az Amazonas-menti ökoszisztéma összeomlik, az Északi-sark nyáron jégmentes lesz és a tenger szintje is fél méterrel emelkedik.

Utóbbi nem is elképzelhetetlen, hiszen csak a 20. században már 0,19 méterrel magasabb lett. A legrosszabb esetben „a pusztulás mértéke túlmutat azon, amit még modellezni tudunk, de nagy valószínűséggel véget ér az emberi civilizáció".

A jelentés szerint több mint egymilliárd embernek kell 2050-re elhagynia az otthonát. De ez igaz lehet? Ez a legrosszabb prognózis, amit a kutatók valaha nyilvánosságra hoztak. A Világbank ezzel szemben ugyanebben a kérdésben 140 milliós veszteségeket jósol, egy 2018-as svéd jelentés pedig arról ír, hogy jelenleg körülbelül egymilliárd ember él olyan területeken, amelyeket a tengerszint félméteres emelkedése érint.

"Ez az évszázad egyértelműen más lesz, mint a korábbiak, ahol a világ népességének egy nagyobb része, legalább egymilliárd ember 2050-re egyfajta 'klímavándor' lesz" – mutatott rá David Spratt, a tanulmány társszerzője.

Utalt egy ENSZ-honlapra is, amely szerint „ha nem változtatjuk meg a hozzáállásunkat és teszünk lépéseket a Föld védelmében, akkor a következő 30 évben egymilliárd vagy több sebezhető, szegénységben élő embernek nem lesz más választása, csak harcolni vagy menekülni".

A világ azonban elkötelezte magát, hogy megfékezi ezt a rémálomnak tűnő előrejelzést és a hőmérséklet emelkedését tartósan 2 Celsius fok alatt tartja. A párizsi egyezmény kitér a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére irányuló tervekre, a globális felmelegedés megállítására.

Ám a jelentés összeállítói még ezzel szemben is szkeptikusak. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületi (IPCC) bizottságának jelentése ugyanis szerintük egy kissé csalóka: részben az évek óta elvégzett felülvizsgálati folyamatnak köszönhetően, részben mert az IPCC nem fordít elég figyelmet azokra folyamatokra, amelyek „a rendszer visszacsatolásához, összetett szélsőséges eseményekhez, és hirtelen és/vagy visszafordíthatatlan változásokhoz vezethetnek".

Mark Maslin, a londoni College Egyetem kutatója azt mondja, hogy a kissé ijesztő jelentés növeli a biztonsági szakértők, mint például a Pentagon éghajlatváltozással kapcsolatos mély aggodalmait.

"Talán, de csak talán, lehet, hogy itt az ideje, hogy politikusaink is elkezdjenek aggódni és cselekedni, hogy elkerüljük ezt az igen kellemetlen és bizarr forgatókönyvet" – magyarázta.

Vannak azonban olyan is, akik szkeptikusak. Michael Mann a Pennsylvania Állami Egyetem szakértője szerint a jelentés túlzottan felfújt, szenzációhajhász frázispufogtatás.

"Tiszteletben tartom a szerzők véleményét és tisztában vagyok azzal, hogy jó szándékkal írták a jelentést, ám ezek az erős kijelentések talán pont az ellenkező hatást fogják elérni" – mondta.

David Spratt és kollégái azonban úgy gondolják, hogy a folyamat még mindig visszafordítható, ám a károsanyag-kibocsátást jelentősen csökkenteni kell. Ez a lépés kulcsfontosságú lehet az ENSZ idei éghajlat-változási csúcstalálkozóján, mert „háborús" válaszra van szükség, hogy elkerüljük az „ítélet napját".

(Origo)