Egy legenda nyomában

Születésének 108. és halálának 48. évfordulója alkalmából Kiss Manyi Háromszék szülötte címmel a Jászai Mari–díjas színésznő életpályáját bemutató kiállítás nyílt Sepsiszentgyörgyön,a Lábas Házban.

Bús Ildikó

2019. április 02., 00:072019. április 02., 00:07

Kiss Manyiról, a színésznőről sokat tudni, de magánéletéről, gyerekkoráról keveset írnak a lexikonok és honlapok. Filmjeit, darabjait mindenhol ismerik: Székelyföldön is, hiszen Manyikát barátságok fűzik e tájhoz. Mindig Székelyföld szülöttének tartotta magát: Zágonban nevelkedett, Szotyorban játszott a barátnőivel, majd a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium tanulója is volt. Kiss Manyi nemcsak Háromszéket szerette, hanem a teljes Székelyföldet, amikor tehette hazajött, barátaival és színésztársaival sokat kirándultak, túráztak.

Bús János gyergyószentmiklósi születésű, de Sepsiszentgyörgyön él, és a mai napig őrzi családi fényképarchívumában azokat a képeket, melyek édesapjáról, Bús Antalról és a színésznőről készültek közös kirándulások alkalmával Gyergyószentmiklóson és környékén. A 67 éves férfi lapunknak elmesélte, gyerek volt még, 7–8 éves, amikor megismerte Kiss Manyit, akiről sokat hallott édesapjától, Bús Antaltól. Utóbbi a második világháború idején ismerte meg a színésznőt Magyarországon, valószínűleg a fronton, ahol a színésznő felcserként segítette a katonákat, de fellépéseket is vállalt. Ezekről az évekről írt a színésznő unokaöccse, Kiss Albert is a Nagynéném, Kiss Manyi című írásában: „A katonáknak nemcsak közellátásra, kórházra volt szükségük, hanem lelki kondíciójuk erősítésére is. Népszerű színészek vállalkoztak arra, hogy mosolyt varázsoljanak az elcsüggedt, didergő katonák arcára. 1942. november 16-án indult útnak a Tábori Színház húsz fővel, egy katonaszerelvényhez csatolt kupéban. Manyika két hónapig volt ott a negyven fokos hidegben, alig fűtött szobában. Két dalt vitt magával, a Jaj, de jó a habos süteményt és a Csicskás nótát. Az utóbbit katonasapkában énekelte.”

A háborút követően a színésznő és Bús Antal Gyergyószentmiklóson találkoztak a hatvanas évek elején.

– Apám szerint, a színésznő felismerte őt, az egykori katonát, és egy vendéglő mosdójába követte, mintegy kérdőre vonva, hogyan lehetséges, hogy nem emlékszik rá? – mesélte Bús János.

A féltve őrzött fényképek történetét is megosztotta lapunkkal.

– A háború idején barátkoztak össze, később apám angol fogságba került, de igazi barátság szövődött köztük, képeslapok és emlékiratok őrzik ennek emlékét. Kiss Manyi „az én kedves székely csicskásomnak” szólította apámat, persze nem a szó pejoratív értelmében, hanem kedveskedve. A fényképeket pedig apám halála óta őrzöm az archívumban, van dedikált kép is a színésznőtől, de a közös nagyhagymási kirándulást is fotó őrzi. Apám rengeteget mesélt a színésznőről, arról, hogy mennyire kedves és közvetlen volt az emberekkel, milyen jó volt a humora és gyönyörű a hangja. Úgy érzem, székelysége révén a családunk része is, és büszkén őrzöm képeit, lapjait – mesélte a férfi.

Azt is kiemelte: a hatvanas években Kiss Manyi karrierje csúcsán volt, igazi sztárnak számított, rajongtak filmjeiért és színpadi szerepeiért egyaránt. Tehetsége leginkább az ötvenes évektől kezdett megnyilvánulni, hitelesen formált meg bármilyen egyszerű vagy tragikus sorsú karaktert, és szívből nevetett a vígjátékokban is. Az elbeszélések szerint a színésznő a magánéletében is ilyen volt: életkedvvel, vidámsággal teli, akinek mindenkihez volt egy jó szava, széles mosolya.

– Páratlan humora, jókedve volt, mindenki jól érezte magát a közelében, szeretett társaságban lenni, kirándulni, nemcsak színészkollégáival, hanem egyszerű, hétköznapi emberekkel is. Ez tette őt igazán naggyá, legalábbis számomra – mondta Bús János.

Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet vezetője már korábban elkezdte kutatni Kiss Manyi életét, az általa felkutatott anyagból alakították ki a zágoni Kiss Manyi-emlékszobát is. A fényképek kapcsán nagyon felvillanyozódva nyilatkozott: „értékesek, el is kérjük a múzeum részére annak másolatait, hiszen ritkaságnak számítanak. Olyan aspektusát mutatják meg a színésznő életének, amely nem a színpadon zajlott.” Szebeni Zsuzsanna hozzátette: valószínűsíthető, hogy a fényképeken Kiss Manyi mellett egy másik színésznő Psota Irén is látható, de fotótáros kollégák segítségével beazonosítják a többieket is.

Ugyanakkor felhívást intézett olvasóinkhoz, akinek még vannak féltve őrzött fényképei, autogramjai vagy történetei Kiss Manyiról, azokat várják a múzeumban, hogy még teljesebbé tehessék a gyűjteményt.