Dani zenetanárnak készül

Három sepsiszentgyörgyi diákot díjaztak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem által középiskolásoknak meghirdetett művészeti kreativitás versenyen. A Székely Mikó Kollégium két diákja: a tizenkettedikes Kinda Árpád Dániel a zene, míg a 11. osztályos Vörös Ábel Etele audiovizuális kategóriában ért el kitűnő eredményt. Mindketten második helyen zárták a versenyt. A Plugor Sándor Művészeti Líceum tanulója, Hubbes Gellért-Mátyás a vizuális kategóriában különdíjat érdemelt ki. Elsőként az érettségi előtt álló diákkal beszélgettem a vetélkedőről, a küszöbön álló vizsgákról, a tervekről. A jövő héten az Ábellel és Mátyással készült interjút közöljük.

Kinda Árpád Dániel matematika–informatika osztályba jár, hatéves korától zenél, és semmit nem vesz félvállról. A Partiumi Keresztény Egyetem által kiírt versenyt megelőzően részt vett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem SOKaDALOM nevet viselő tehetségkutató vetélkedőjén is, melynek harmadik helyezettjeként felvételt nyert a kolozsvári egyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti karára.
– Ha minden jól megy, októberben ott kezdem az egyetemi éveimet. A zenén belül pontosabban nem tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni az egyetem után, de több mint valószínű, hogy zenetanár leszek. Hogy milyen céllal jelentkeztem a Partiumi Keresztény Egyetem kreativitási versenyére? Nos, erre a kérdésre egy idézetnek a hétköznapibb formájával tudnék válaszolni: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, de azért jól esik!” Az ilyen fajta versenyeknél már azzal nyer az ember, ha beválogatják. A tisztes helytállás szerintem kellőképp meglett, és a dicsőséghez az is hozzátesz, hogy leginkább művészetis diákok mellett lettem második helyezett. Ebbe a zenébe – illetve a videóba – szerintem minden kreativitásomat beletuszkoltam, tehát a hozzáállás is komoly volt. Mivel sok ember látja, és reagál rá, ezért nem lehet ezt félvállról venni – magyarázta Dani.

A Kinda családban a zenélés családi hagyománynak számít.

– Édesapám felől szinte mindenki játszik legalább zongorán, így 6 évesen én is zongorázni kezdtem, majd jött 12 évesen a gitár, és végül a zenekar miatt a basszusgitár. Lassan 3 éve játszom a House of Pioneersben, folyamatosan írjuk az újabb szerzeményeket, és koncertezünk is fesztiválokon, néha klubokban. A járvány csomó koncertünknek gátat szabott, viszont ennek is köszönhető, hogy befejeztem Az útjaink című számot, amivel jelentkeztem erre a versenyre. Hobbinak indult a zene meg a zenekar is, de már azon is gondolkodtunk a többiekkel, hogy később ezzel komolyabban is foglalkoznánk – tette hozzá.

A járvány hatására elrendelt intézkedések miatt sok mindenről le kellett mondani, de a helyzet lehetőségeket is felkínált, igaz, az online oktatás nem kedvezett a diákcsínyeknek.

– Ez a „kényszervakáció” eléggé felborított mindent, sok dologtól megfosztott minket, de adott is nekünk párat, kicsit segített megállni egy pillanatra. Ez a helyzet annyiban volt jó, hogy csak az érettségi tantárgyakkal foglalkozhattunk, viszont elmaradt a házról házra járás, mikor a tanároknak éneklünk, a nagy tömegű ballagás, és a pár, utolsónak elejtett csíny. Nekem hiányzott az a közvetlen diák–tanár kapcsolat, mert én inkább az a fajta diák vagyok, aki inkább odafigyel az órákon, és néha otthon előveszi a könyvet, de leginkább felmérők előtt – mondta Dani.

Ideje nagy részét tanulással tölti, készül az érettségire és a tervbe vett (vizsgák utáni) ballagásra.
– Amikor azt mondták márciusban, hogy másfél hét lesz a „kényszervakáció”, akkor egyáltalán nem gondoltam arra, hogy az az utolsó alkalom amikor mint diák tartózkodom az osztályunkban. Egy cikkben olvastam, hogy elnevezték a nemzedékünket „örökballagóknak”, szóval ezek lettünk mi. Most úgy néz ki, hogy nekünk lesz ballagás, közvetlen az érettségi után, de ezt se vehetjük biztosra. Mindent összevetve úgy gondolom, szépen zárult a Mikóban töltött 12 évem – fogalmazott Dani