Cioloș és szabad elvei

Mondják, az élet a legjobb tanítómester, de a történelmet tanulmányozva, vagy az aktualitást követve – közéleti híreket és eseményeket –, arról is könnyen meggyőződhetünk, hogy forgatókönyvírónak is zseniális. A regény- és történetíró szakma igazából csak lohol, kullog a nyomában, igyekezve ellesni fondorlatos módszereit, kis szerencsével pedig elcsípni, megfogalmazni sejtelmes összefüggéseit és tanulságait. Ez utóbbi emberpróbáló feladat néha.

Ilyen nyugtalanító felismerés kezd derengeni az emberben, mikor Dacian Cioloș néhai miniszterelnök tér- és időkontinuumban befutott politikai pályájáról olvas. Aki még nem hallott volna róla, az újdonság röviden az, hogy a Vatra Românească korábbi szürke eminenciása (igen, ez egy erőszaktól sem ódzkodó, a titkosszolgálatokkal jó kapcsolatot ápoló hírhedt kisebbségellenes szervezet a 90-es évek Romániájából) az Európai Parlament liberális frakciójának elnökévé vált. Így, ahogy mondom.

Az ember elolvassa a hírt, majd minekután kiröhögte magát és kidugja fejét a cinizmus közömbösségéből… egy pillanatra inkább leül. Mégiscsak szorul némi megnyugtató magyarázatra az, hogy miként került a magát liberálisnak valló európai pártcsalád nagy médianyilvánosságnak örvendő tisztségébe egy, a román államszervezés és politikai hagyomány legrosszabb reflexeit megtestesítő élő kövület?

Persze, előfordulnak véletlenek. De különösen a politika világában, s a hierarchia ilyen magasságaiban, a hatalom Európa-szintű, racionális tervgazdálkodásának szintjén ez a magyarázat kevésbé valószerű. Így csak olyképpen okoskodhatunk, hogy vagy megbolondultak a liberálisok Európában, vagy hatalmi játszmáik során semmilyen jelentőséget nem tulajdonítanak azoknak a magasra emelt elveknek, melyek nevében oly kecsesen pompáznak az üvegkupolák alatt. Magasról tesznek a kisebbségi létkérdés kínos emberjogi problémáira, sőt közvetve, de mégiscsak elismerik, legitimálják az állam erőszakos és elnyomó politikáját velük szemben.

Némi keserű humorral azt mondhatnánk, hogy a kisebbségpolitika Európában lám megszabadult elvi kötelékeitől: szabad hús-vér emberekkel – polgárokkal – az elvektől függetlenül, a gátlástalan erő módszerével is bánni.

Pozsony János Csaba