Bűnkeverés

Esős időkben sem szaladhatunk ernyő alá, ki kell várnunk, míg eláll. Európában manapság gyakran, gyakrabban élünk meg égszakadásos napokat. Ám az Amerikai Egyesült Államokban s fölötte is, ha jelképesen is, olyan ítéletidő jégveréseit szerkesztik maguk a bennlakók, hogy menekülnének százezrek. De hová? Európába? Ugyan.

Májust megértük Istennek hála. És most sepri ránk ismét jégverések, ördögherélések dühét az átkozottak szenes, füstölgő seprűje. Morzsolja a lelkeket az emberi gonoszság, bejelentvén, hogy júniusban az Egyesült Államokban bemutatják, ki tudja, hány száz helyen a filmet: Corpus Christi, azaz: Krisztus teste.

Jézust és tanítványait úgy állítja be ez sátáni alkotás, hogy azok együtt homoszexuálisok. Olvasom a tájékoztatást, nem nyílik ki a bicska zsebemben, csak remeg a gyomrom, döngetnék szennyes kaput, falat… Kérdezném, szabad-e sírni az Alpok, Appeninek, a Kárpátok alatt? Az sem nyugtat meg, hogy érzem a dübörgésekből: maga a sátán menekül Észak-Amerikából ész nélkül.

Európában már sok helyen betiltották a filmet, a keresztény földrész ismét erkölcsi mércékkel foglalkozik. Ami hihetetlen, azt kell vizsgálni. Aki hitetlen, azt szánni lehet, segélni is tán. De a Megváltót és tizenkét apostolát buzinak, fajtalankodóknak képesíteni művészcsarnokokban – egyszóval hangzik szanaszét mintegy megképzelési borzongatás, jelző üvöltözés templomai(n)kban, a kereszténység világában.

Európában már sok helyen hirdetik lélek- és erkölcsszaggató vigyorral a homoszexualitás voltát és létét. Énekeink közül egyet, könny helyett: „Harangoznak a mi kis falunkban, Édesanyám, menjen a templomba, imádkozzék, a jó Istent kérje, hogy a fiát semmi baj ne érje…”

És vallom a kék egek alatt, hogy igenis tudja ez a mocsolyanépség, mit és kik ellen cselekszik! Tégy valamit a mai megtört, templomot és erkölcsöt megtagadó csürhe nép ellen! Igen, te is, a Notre Dame leégetett tornya, a kolozsvári Szent Mihály-temploma fennmaradásáért! Mozdíts, mozdulj a fajtalanság ellen, amit már a sátán is sokall. Leírom: igen, itthon, ahol élünk még. Edmund Burke (1729–1797) filozófus írta, biztatva máig: „A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.”