„Jól boldogulok a színekkel”

A zabolai születésű Kozma Violával beszélgettünk, akinek hamarosan megnyílik első kiállítása a Vigadó Művelődési Házban.

Tamás Réka

2021. február 18., 00:172021. február 18., 00:17

– Mikor és minek a hatására kezdtél el festeni?

– Már kisiskolás koromban, amikor szabadidőm volt, mindig azzal foglalkoztam. Rajzoltam bármit, amihez kedvem támadt. Ez idővel sem változott, inkább csak fokozódott, majd IX. osztályban döntöttem úgy, hogy a grafikák mellett kipróbálnék valami újat, mondjuk a festészetet. Kíváncsi voltam, hogyan boldogulok a színekkel, a vászonnal, ez teljesen új volt a számomra.

– Min dolgozol éppen?

– Jelenleg illusztrációkészítéssel próbálkozom. Még nagyon kezdetlegesen, de remélem, hogy ezt is tudom majd fejleszteni, ha eleget foglalkozom vele. Emellett pedig továbbra is festek, ha jön egy új ötlet.

– Közben teljesen más szakmát tanulsz, hogy fér meg ez a kettő egymás mellett? Nem gondolkodtál azon, hogy művészeti egyetemre menj?

– Az, hogy művészeti iskolába és egyetemre menjek, tulajdonképpen egész életemben kísértett. Sokszor elgondolkodtam rajta, de mivel nekem a rajz, a festészet amúgy is a szenvedélyem, így végül középiskolának a tanítóképzőt választottam, egyetemi tanulmányaimat pedig a kommunikáció szakon végeztem. Nem zárja ki a kettő egymást, sőt, így sokoldalúbbnak érzem magam.

– Mi alapján választod a színeket, amelyekkel dolgozol? Volt már olyan, hogy megfestetted a képet, és mégsem tetszettek a színek?

– A színeket leginkább az alapján választom ki, hogy milyen hangulatot szeretnék adni egy festménynek, vagy akár, hogy én milyen hangulatban vagyok, amikor készítem. Többször is volt olyan, hogy nem voltam elégedett a végeredménnyel, ilyenkor félreteszem egy ideig, majd elölről kezdem, és ilyenkor vagy ragaszkodom az eredeti elképzelésemhez, vagy valami teljesen mást hozok ki belőle.

– Mi ösztönöz?

– Több dolog is. Lehet ez egy zene, dallam, hangulat, de legtöbbször egy fotó. Nagyon szeretem nézegetni a természetfotókat, ezekről általában mindig eszembe jut egy ötlet, amit szeretnék megvalósítani.

– Nemsokára kiállításod lesz a Vigadó Művelődési Házban. Milyen érzés?

– Sohasem gondoltam volna, hogy lesz erre valaha is lehetőségem. Rendkívül hálás vagyok érte, hatalmas pozitív visszajelzés ez számomra, olyannyira, hogy még mindig alig hiszem el.