Beáldozott kisebbségjogok

Immár 30 éve, minden választás alkalmával törvényszerűen és ciklikusan ismétlődő, kivételes demokratikus élményben van részük az erdélyi magyaroknak.

Székely Hírmondó

2019. június 07., 08:582019. június 07., 08:58

A türelmetlenség legnépszerűbb formája a magyarellenesség. Még 2019-ben is, amikor egy magát kisebbséginek valló euroszabványolt kék csóka dalol az elnöki palota aranykalitkájában, ország és világ előtt hirdetve a román szabadság, a nemzetállami észjárás esszenciáját: kíméletlen diadalvágyát a kulturális hagyományokban és provincializmusokban fészkelő másság fölött.

Szóval kisebbségvédelmi züsztéma ide vagy oda, választási évben valahogy mindig úgy rendeződnek, alakulnak a dolgok, hogy az erdélyi magyarok jól megtanulják, hol is van nekik a helyük a román belpolitikai háztartásban (a jelek szerint leginkább a szomszédban). Persze, az optimizmusát józanságként interpretáló embertípus ilyenkor azt gondolná, legyintve, hogy ez csak kampány, amolyan délibáb a jogállami jogegyenlőség és a parlamentáris demokrácia alkotta renden.

A helyzet viszont az, hogy éppen a napokban esik a román pártok civakodásának áldozatává a parlament által is elfogadott közigazgatásitörvénykönyv-módosítás. Törvénytervezet, mi a magyar nyelvet beszélők jogegyenlősége felé mutatva, eltörölte volna a 20%-os kötelező küszöböt az anyanyelvhasználat előtt az önkormányzatokban és más közintézményekben. Nem kell szájba rágni, hogy ez mekkora jelentőséggel bírt volna az erdélyi szórványközösségek számára.

Ám minekután Iohannis az alkotmánybíróságon megóvta a tervezetet, az EP-választás bonyodalmaiban megrendült kormánypártok a biztos parlamenti többség nélkül úgy döntöttek, pusztán a jogegyenlőség kedvéért nem kockáztatják a lebőgést. Főleg, hogy az RMDSZ kiállt mögülük. Inkább egyszerű sürgősségi rendelettel, a törvényhozást megkerülve nyomják át a módosítást, úgy persze, hogy – úgy tűnik – abból már kimaradnak a kisebbségjogi cikkelyek. Csakhogy ne feledjük, hol a helyünk.

Pozsony János Csaba