Barcelona, szeretlek!

Legyőzött hősökről szálljon az ének, tanulják meg gyermekek, ifjak és vének, zengjék siratóasszonyok és szirének. Gyászol a katalán napégette róna, nyolcat kapott – hihetetlen! – a Barcelona. A sok két ballábas kótyomfitty örül, gyűlnek a sakálok az agg oroszlán körül.

Igen, van, aki azért megy el estéről estére a cirkuszba, mert reméli, egyszer csak lezuhan a trapéztornász. 1992-ben Luciano Pavarottit kifütyülték holmi mitugrászok a milánói Scalában, mert a hangja belebicsaklott egy felső Bé-be.
A média mindenféle ripacsot sztárrá magasztal, majd luciferi kacajjal számol be bukásukról. De mondd, kedves olvasó, milyen férfi az, aki elfelejti szerelmével töltött gyönyörűséges nappalait és éjszakáit, és válópert indít, mert az egyszer csúnyán odakozmálta a csirkepaprikást? Hát elfelejtettük a Nobel- meg Grammy-díjas Xavi – Iniesta – Messi – Suárez remekműveket, amelyeket akadémiákon kellene tanítani? A tiki-takát – húsz, harminc rövid passz, az ellenfél csak bámulja a labdát, mert hozzá nem nyúlhat. És bejutni újra a Champions League negyeddöntőbe annyira magától értetődő? És legyünk őszinték, hány európai csapat büszkélkedhet, hogy a Bayern soha nem náspángolta el? (Itt kidüllesztem székely-magyar mellemet: a Sepsi, sőt, a Csíkszereda is e kis elitcsoporthoz tartozik!).

Szép az élet, de szebb a halál, ha büszkén, talpon állva talál. Lehet, hogy az Atlético Madrid ronda futballjával nem kapott volna nyolcat. A Botoșani, az biztos nem, mert azok trénerrel, masszőrrel, autóbuszsofőrrel behúzódnak a tizenhatosukon belülre, és bumm-bumm rúgják a labdát az égbe, a lelátóra, ahova érik, minél messzebbre. A halálosan megsebzett Barcelona az utolsó pillanatig nyíltan, bátran vállalta a játékot, mint egy őrült, aki Mike Tysonra is rárohan: ha agyonüt, hát agyonüt, de én is odasózok egyet a csúf, tömpe orrára.
Az 1500-as években élt egy francia nemesember, Jaques de La Palisse, rettenthetetlen harcos. Róla szólt egy katonanóta, miszerint „un quart d’heure avant de mourir il était encore en vie”, vagyis egy negyedórával a halála előtt még élt. Igen, utolsó szívdobbanásáig élt.

A Barcelona talpra fog állni tetszhalotti állapotából. Ne nevessenek rajta olyanok, akik egy negyedórát sem éltek igazából.