Az óvodáskor rejtelmei

Fontos témát jártak körül az RMPSZ országos elnökségének legutóbbi ülésén. A tanácskozás súlyát növelte, hogy ezen a beszélgetésen nem csupán erdélyi meghívottak vettek részt, hanem képviseltette magát a teljes Kárpát-medence magyar oktatásban érdekelt szakmai közössége. A gondokat úgy fogalmazták meg, hogy abból érteni és érezni lehetett: a magyar nyelvű oktatás sok bajának orvoslását nagyon korán el kell kezdeni, mert amit elmulasztunk a legkisebbek nevelésében, oktatásában, az sokszorosan visszaüt később, s ezt javítgatni, helyre pofozni csekély sikerrel lehetséges.

A konferencia napirendre tűzött fő sodrása során a bölcsődei és óvodai munka körülményeit, tennivalóit, a helytállás milyenségét és szükségszerűségét járták körül a felszólalók, s ennek alapján kialakíthattunk magunknak egy széleskörű, de inkább borúlátó, mint örömteli következtetést, ami egyáltalán nem a felhőtlen jövőről szól. Aki sajtót olvas, híreket hallgat, annak nem kell megmagyarázni, micsoda erőfeszítéseket tesz a magyar kormány ennek a korosztálynak az érdekében is, az utóbbi időben szerte a nagy medencében bölcsődék, óvodák, napközik épültek, újultak meg, gyerekjátszóterek születtek és szépültek, anyagi és erkölcsi támogatást nyerhettek és nyertek mindazok, akiknek tevékenysége e korosztályhoz kötődik, s akiken tulajdonképpen múlik, hogy a számottevő befektetések emberi értékekben megtérüljenek.

Volt szerencsénk Szovátáról Maroshévízre is ellátogatni, ahol egy olyan, vadonatúj napközis óvodát járhattunk be, amely forintok százezreibe került ugyan, de ennél jóval nagyobb az a szerep, amelyet ennek a tanintézetnek be kell töltenie ebben a magyarokban roppant megfogyatkozott Hargita megyei városban. Összefogásban az erő, hirdetik mindenfelé, s itt, ebben a Hargita megyei szórványban immár lélegzetvételhez juthatnak mindazon magyar és félmagyar családok, amelyek számára előnyös vagy előnyösnek tűnik a magyar nyelvű oktatás, kezdve a bölcsődétől egészen a középiskoláig. Ugyanis ott, ahol az új óvoda épült, ott van a Kemény János nevét viselő magyar tannyelvű középiskola, s ha minden az elgondolások szerint történik, középre beépül majd a kollégium is.

Sajnos, az erőfeszítések nem járhatnak sikerrel, ha hiányozni fognak azok, akikért mindez megvalósult és megvalósul: a gyerekek. Az elhangzott beszámolók, hozzászólások keserű kicsengése volt, hogy évek óta egyre kevesebb a születés, s célzatosan nem említem meg, de csupán egyetlen tartományban jelenthetik, hogy valamennyicskével nőtt az utóbbi időszakban a gyerekszaporulat. Titok maradt viszont, hogy miképpen lehetne és kellene ezen a helyzeten mihamarabb változtatni. És az is elhangzott, hogy az iskolába járók, majdan az egyetemre beiratkozók száma, minősége nagyrészt attól függ, hogy milyenek voltak az óvodáskori esztendők.