Az ikerpárok világában

– Mit szeretne adni a fotózáson keresztül az embe­reknek?

– Emberit. Úgy gondolom, hogy az ember önmagában olyan színes fotótéma, amit soha nem lehet megunni. Viszont ahhoz, hogy valakiről jó fotót lehessen készíteni, „fotózható állapotba” kell hozni, ami nem kis feladat. Nagyon szeretem a folyamatát ennek, mert nekem kell felépítenem úgy, hogy behatárolt idő alatt a fotóalanyom megfelelő módon felszabadult legyen, félre tudja tenni a gátlásait. Csak így tud hiteles és előnyös anyag készülni róla. Sokáig tanultam ennek a módszerét, ugyanakkor erre születni is kell, azt hiszem. Közösségi ember vagyok, és ez nagy előnyömre válik a fotózásnál. Azt hiszem, a legjobb emberről készült fotó az, ami természetes, ahol a fotós megtalálja az előnyös pontokat, és megfelelő esztétikai és gyakorlati tudással meg tudja jeleníteni. Én ezt az összetett alkotást szeretem, és ezáltal szeretném megmutatni az embereknek önmagukat.

– Készített egy sorozatot, amelyeken ikerpárokat mutat be. Honnan jött az ötlet, és mit akart ezzel megmutatni?

– Először édesapámon és az ikertestvérén keresztül nyerhettem betekintést az ikrek életébe, aztán gimnáziumban több ikerpár is volt az osztályomban, így a téma számomra nagyon közelivé vált. Pár éve egy ifjúsági találkozón a mé­dia­csapatban önkénteskedtem, amikor feltűnt, hogy az ezer fiatal között nagyon sok ikerpár van. Gyorsan csináltunk róluk egy fotógyűjteményt. A felsorolt tapasztalatok összessége szülte meg bennem a vágyat, hogy ikerpárokat fotózzak, és mivel nagyon sokan vannak a megyében is, szűkítettem a kört a Csernátonban (és a hozzá tartozó két faluban: Albisban és Ikafalván) élő és innen származó ikerpárok fotózására. A célom az volt, hogy bemutassak egy szeletet az ikerpárok különleges világából. Ha az utcán meglátok két nagyon hasonló embert, akkor az első reakcióm az, hogy elmosolyodok, ez a mosoly kísérte végig a sorozatot is. Néhányan nagyon hasonlóak külsőre, de mégis olyan csodás, hogy teljesen más emberek.

– Milyen visszajelzéseket kapott?

– Ahogy a sorozat megjelent, nagyon sok visszajelzés érkezett a világ több pontjáról, ikres anyáktól, ikergyermekektől, nagymamáktól, akik tudtak azonosulni a sorozat mondanivalójával. Ez azért is jó, mert így a témám nem csak csernátoniaknak szól, hanem mindenkinek, akinek valamilyen szinten köze van ikerpárokhoz. A család értékét is szerettem volna megmutatni a sorozattal. Főként azt, hogy érdemes családban gondolkodni, elköteleződni, és elfogadni Istentől ajándékként az életet, az életeket, akiket ránk bízott.

– Hány ikerpárost sikerült összegyűjteni?

– Meglepetésemre nagyon sok ikerpárt sikerült felfedezni a faluban, ebből első körben 24 párt fotóztam le. Miután a sorozat megjelent a közösségi oldalon, még jelentkezett 10 pár, akiknek a fotózása folyamatban van, így az album folyamatosan bővül. Nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan sok segítséget kaptam az emberektől, többen odaálltak és segítettek a keresésben, vagy épp elérni az embe­reket. A faluban különlegességként megemlíteném azt is, hogy 3 családban több ikerpár is született, akadt olyan anya is, aki kétszer szült ikreket. Ezenkívül van egy hármas ikerpár is a faluban, akik már benne vannak a sorozatban és még egy hármas ikerpár, akiket még nem sikerült lefotózni, de tervben van.

– Egy-egy rövid történetet is fűzött a fotók mellé, ez miért volt fontos?

– Fontosnak tartottam, hogy a fotózás során felébredjenek az emberekben a különleges emlékek, élmények. Ezekből a beszélgetésekből olyan történetek kerültek elő, amiket vétek lett volna nem leírni. Egy-egy vicces történet, saját tapasztalat hitelessé teszi és különleges tartalmat ad a fotóknak. Mindenkiről készült egy frontális kép, mellette megjelent egy gyermekkori kép, a következő oldalon pedig ugyancsak egy jelenkori kép a szöveggel.

– Hány hónapos munka van a sorozat mögött?

– A tervezéstől a kutatómunkán át a kivitelezésig összesen két év telt el. Nem szeretem összecsapni a dolgokat, és nem is lehetett volna hamarabb megcsinálni, mert ebben a munkában nem a fotózás időtartama sok, hanem a háttérmunka.

– Van még tervben hasonló?

– Igen. Már neki is fogtam a leg­újabbnak, ami legalább ennyire izgalmasnak ígérkezik, egyelőre nem árulom el, hogy miről szól. A férjem is nekifogott egy régi álmának, abban segédként fogok közreműködni. Több ötlet van a fejemben, amiket majd veszek sorra, ez nekem kikapcsolódás, ami ösztönöz, ugyanakkor meg tudom vele mutatni azokat az értékeket, amiket képviselek. Ha egy aprócska fényt lehet gyújtani az emberek szívében ezekkel a történetekkel, akkor már megérte.