Az egészségügy politikai kockázatai

A román egészségügy alulfinanszírozott. Európai viszonylatban a sereghajtók közé tartozik évtizedek óta. Állandó témája ez a közéletnek, mivelhogy az ellátórendszer állapotáról a statisztikák mellett a lakosság első kézből, a saját bő-rén, személyes tapasztalataiból is informálódik. A szocializmusból örökölt ellátórendszer működtetése-modernizációja nehéz dió.

1989 óta próbálnak a döntéshozók dűlőre jutni vele, megfelelni mind a széles társadalom, mind a szakma és az üzlet igényeinek, de mert sok az ellenérdek, ráadásul az állam lehetőségei és a politikai elit rátermettsége is véges, a végeredmény meglehetősen kétes. Amolyan puskaporos hordójává vált az egészségügy a román demokráciának.

A dolog tétjét jól mutatja, hogy 2012-ben az egészségügy privatizálásával próbálkozó (I.) Boc-kormány erőszakba torkolló utcai tiltakozásokba futott bele, s végül a parlamenti többség bizalmát elveszítve csúfosan megbukott. Azóta az egészségügyi szolgáltatások piacára óvatosan beengedték a magántőkét, de az nem képes ellensúlyozni az állami forráshiány okozta anomáliákat. Bizonyítja a 2015-ös tragikus diszkótűz által felkorbácsolt politikai indulatok és szenvedélyek, amelyek szintúgy tömegdemonstrációkhoz és kormányválsághoz vezettek.

Sőt, ez utóbbi eset a román pártrendszeren is maradandó nyomot hagyott: az USR–Plus káderi köre az események hatására juthattak először kormányzati pozíciókhoz, s a protesztpártként indult szervezet azóta jelentős hatalmi tényező a parlamentben, ma már alkotó részei a liberális kormánykoalíciónak. És ez a minta ismétlődni látszik: a legújabb parlamenti pártocska, a szociálkonzervatív AUR is – besöpörve a protesztszavazatokat, a Covid19 gerjesztette egészségügyi válság hatására kapott erőre.

A balsi kórháztűz pedig újabb politikai válsággal fenyegeti az országot. S bár Mechanikus Klaus éppen ellenérdekelt a megindultságból táplálkozó drámai feszültség fenntartásában (bezzeg 2015-ben ugye), ezért most nem tüntetéseket látogat, hanem sípályán jópofizik a kedélyeket hűtendő, de azt mégis kénytelen volt elismerni, hogy a probléma rendszerszintű. Az egészségügyben. Kérdés, hogy kormányának privatizációs terve gyógyír, vagy csak újabb válság katalizátora lesz-e? 

Pozsony János Csaba