Az árnyékos oldalon

Jó emlékű egykori középiskolai tanáromtól, Kiss Lázártól hallottam először, mintegy ötven évvel ezelőtt a Zsögön Zoltán költő nevét, aki ugye Ozsdolán született (1880-ban), diákévei egy részét pedig Kézdivásárhelyen töltötte, s ide tért vissza idős korára, valamint végleg megpihenni. 1950-ben hunyt el, sírja a helyi református temetőben található. S minthogy tanárom úgy emlegette Zsögön Zoltánt, mint Ady Endre barátját, s mint akinek első kötetéről (Régi versek, 1912) a költőfejedelem írt, jól meg is jegyeztem ezt a nevet, annál is inkább, mivel az irodalmi tudatban akkor nemigen találkozhatott ezzel a névvel az ember. Ma azt mondanák, nem volt, s ma sincs benne a kánonban…

Hogy is lehetne benne Zsögön Zoltán, hiszen életében még egy verseskötete jelent meg (Isten kezében, 1927), valamint élete alkonyán, 1949-ben a Széphistóriám című verses önéletrajza – a szerzői meghatározás szerint –, lírai regénye.

A Nyugatban jelent meg Ady méltatása, amelyben érdemesnek tartotta hangsúlyozni a következőket: „Régi versek a Zsögön Zoltán könyvének a címe, s írója robusztus és nyakas székely ember: aki csak azért is megmutatja ifjú korának verseit, mikor már lelkében megfordult a világ. (...) Zsögönnek ismerem újabb verseit, hozzám küldött leveleiből, s nagyon kedves és majdnem okolt az a reményem, hogy önmagához és sokakhoz fog eltalálni még a Régi versek szélesedő nyomadékán a friss lélekkel székely és magyar érzékenységű versíró ember.” (1912. 18. szám)

Sajnos, nem jutottak el sokakhoz Zsögön versei. Magyarázható ez azzal, hogy költőként keveset közölt. Az irodalomtörténész ifj. Domokos Pál Péter összefoglalója szerint „a tehetséges, de tehetségét ki nem bontakoztatható, a lázadó, de indulatait elfojtani kényszerített (...), a költő–tanár–tudós keveréke” volt tulajdonképpen Zsögön Zoltán. Másrészt a pályája lezárásának szánt lírai számadása, a Széphistóriám a budapesti Egyetemi Nyomda gondozásában akkor jelent meg, amikor már a valóságos irodalmi értékeket – a proletkult nagyobb dicsőségére! – háttérbe szorította az új hatalom, kereskedelmi forgalomba sem került a könyv, s így a közönség számára is elérhető példánnyal csak az Országos Széchényi Könyvtár rendelkezik.

A fentiekben idézett irodalomtörténész szerint „az epikus–lírikus, filozofikus részletek, a leírások, életképek, visszaemlékezések tarka forgatagából egy bánattal, könnyes mosollyal, örömmel elegyes, indulattól átfűtött, de lehiggadt költőt ismerünk meg. A Széphistóriám feltétlenül megérdemelné, hogy könyvespolcaik gyakrabban forgatott könyvei közé helyezzék az irodalom kedvelői.” (Irodalomtörténet, 1962. 1.164.)

Zsögön a lírai regény 9. fejezetében tárja fel az Adyhoz fűződő írói-emberi kapcsolatát, amelyet egy Csucsán, valószínűleg 1915 nyarán tett hosszabb együttlét történéseinek elbeszélésével örökített meg. Ezt a fejezetet idézi az Ady-filológia, ugyanakkor antológiadarabnak is tekintik ezt a részt. Ahogy legutóbb Lövétei Lázár László is tette, aki a Székely Könyvtár sorozat 78. kötetének összeállításakor is ebből a fejezetből közölt részleteket. Az említett kötet Székely költők az árnyékos oldalról címmel nemrég jelent meg a csíkszeredai Hagita Kiadóhivatal gondozásában, és tizenhét székelyföldi költőt mutat be, kezdve a sort Zsögön Zoltánnal és befejezve a hozzánk időben legközelebbi Majla Sándorral (1960–2015). Ahogy az utószóból értesülhetünk, két fő szempontot követett az antológia összeállítója: egy, hogy élő költő ne szerepeljen a kötetben, kettő, hogy – úgymond – Költő legyen az illető…

A régebbiek, a két világháború között alkotó költők közül – stílusosan fogalmazva – fény vetül például Finta Zoltán, Józsa Béla, Mihály László, Erőss Alfréd, Salamon Ernő lírájára. Aztán külön örömet jelenthet kistérségünk olvasójának, hogy Zsögön Zoltán mellett a főként újságíróként, lapszerkesztőként ismert, szentkatolnai gyökerekkel rendelkező Elekes Györgyöt lírikusként is megismerheti, de méltán szerepel a kötetben a költészetét Sepsiszentgyörgyön kiteljesítő gyegyói származású Holló Ernő, továbbá a Torjáról indult és Kézdivásárhelyen alkotott Boér Géza, valamint a sepsiszentgyörgyi Veress Gerzson. A kötet végén rövid életrajzi és könyvészeti adatokat is talál az olvasó, ezáltal is az „árnyékból” valamelyest „napfényre” állítva a tizenhét szerző költői munkásságát…