Az agyagmalac jövője

A „világ” állandó változásban, átalakulásban, idegen szóval mondva tranzícióban van. Semmi sem állandó, csak a változás maga. Ez az axióma állítólag az ókori Hérakleitosztól származik, vagyis már jó 2500 évvel ezelőtt megfogalmazták.
Ha manapság szétnézünk Európájában, azt látjuk, ez a mondás még mindig érvényes. A társadalmak szövetei átalakulóban, ami dominószerű láncreakciót vált ki mind a gazdasági, mind az emberi szövetkezeti forma legmagasabb fokát jelentő állami szférában. Országunkban sincs másként. A demográfia lejtmenet következtében, ami legalább két évtizede jellemzi Romániát, immár nyilvánvalóvá vált, hogy az amúgy is akadozó és roskadozó jóléti rendszerek jelenlegi formájukban és hosszú távon fenntarthatatlanok.
Ez a változás fenyegeti a mindennapi élet megszokott rendjét is, hiszen azok a magától értetődő előnyök, amelyek az állam fenntartásából származnak, holnaptól már nem biztos, hogy elérhetőek lesznek. Lásd például a nyugdíjrendszert. A társadalom rohamos elöregedése ugyanis azt vonja maga után, hogy változatlan formában a visszaosztó rendszert tápláló adórendszer gyakorlatilag agyonnyomja az egyre csökkenő számú aktív lakosságot.
Persze, az államot igazgató öltönyös és felelős embersereg szerencsére mindenféle tervvel és ötlettel próbálkozik, hogy valahogy visszaállítsa a felborulni látszó egyensúlyt. Ezért történt, hogy a takarékosság és az előrelátás jegyében tíz éve bevezették a magánnyugdíjat, vagy­is – sarkítva persze – létrehoztak egy olyan befektetési számlát, amihez az állam ügyeletes gazdája, a kormány nem nyúlhat, még akkor sem, ha éppen szorítják folyó kiadásai.
Csakhogy Olguța Vasilescu miniszterasszonyt és a kormányt a politikai túlélésért folyó harcuk közben keményen szorongatja a forráshiány. Várható fejlemény azok után, hogy messze túltolták a költségvetés lehetőségeit a közpénzek eltapsolásával. És így kerül veszélybe a takarékossági számla, amelyre ezek sima agyagmalackaként tekintenek. Az pedig csöppet sem zavarja őket, hogy az átgondolatlan tervezésük áldozatául esik a fiatalabb generációk jövője, ami nem kis dolog, hiszen hosszú távon ezen múlik az egész Románia nevű politikai projekt sikere. Vagy csődje.