Amikor nagyfiúk játszanak

1973 kora őszén nem ismertük még az órarendet, nagyszünet után a Mikóban késve érkeztünk órára, talán az első emeleti sarokosztályba, ahol elég hangos szitkozódás fogadott, és a csajok időnként hurrogtak meg fütyültek is. Ennek oka az volt, hogy – mint megtudtuk – az iskola orosztanára érkezett be azzal a történettel, hogy nekünk milyen kézre álló lenne a német, mint első nyelv mellé oroszt tanulnunk!

Ott a hurrogás közepette elmondta, mennyire nagyszerű és gazdag az orosz kultúra, bla-bla-bla stb. Szerencsénkre kitartottunk, és pár napos szünet után közmegelégedésre megkaptuk az angolt, sikeresen letérvén a gyűlölt orosz útról. Ennek pofon egyszerű okai voltak: miközben a hivatalos narratíva szerint a győzedelmes, kiberetvált felszabadító Vörös Hadsereg járt nálunk, majdnem mindegyik családban keringett egy hitelesebb történet arról, hogyan erőszakoltak meg tömegesen, vadállat módjára védtelen nőket, és raboltak, gyilkoltak – úgy negyedszázaddal azelőtt. Másrészt Háromszéken élénken élt még annak az emléke, amikor 1849 szeptemberében az oroszok elpusztították a megyei levéltár anyagát, létünk írott bizonyítékait semmisítve meg. Mindezeket nem korrigálhatta csak úgy egyszerűen Borogyin nagyszerű zenéje, Dosztojevszkij tolla, zseniális orosz matematikusok, fizikusok hosszú sora vagy a világhírű szentpétervári balett.

Ez volt a romantikus rész, most következzen a valóság. Ennek a történetnek négy főszereplője van: Oroszország, amelyik csak úgy érzi biztonságban magát, ha abszolút hatalma van szomszédjai felett (Kissinger: Világrend), és 1552 óta évente 100 ezer négyzetkilométerrel növelte területét 1917-ig (uo.); aztán az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína. Utóbbiak a világ három legerősebb gazdasága.
Kínának, amely a világ legnagyobb exportőre és a második legnagyobb importőre, piac kell és növekedés, ehhez békére van szüksége Európában és az USÁ-ban. Ehhez csak le kell ülniük, és beszélgetniük arról, hogy ők hárman világhatalmak, és Oroszország is az lehet, csak elő kell venni a régi KGB-s szekrényekből azt a dossziét, aminek ez a felirata: B-terv, ha a főnök megbolondul. Mert senkinek sem érdeke egy szétlőtt világban rizs- és gabonatermesztésből újrakezdeni.