Ábráink az egeken

Hódítani vagy hódolni, de vágjuk ezt a rendet szerteszét száz országban, járja mindenki a maga táncát. Csak akkor döbbenek rá a teljes igazság darabkáira, ha lehunyom fél szemem, s a fél eszem sem szavazni dühödik, hogy azt mondja, ide meg oda érdemes menni munkát vállalni, de tova már nem éri meg. Világos tudattal mérik ezreink innen tovafelé, mennyit lehet keresni Európa legridegebb részein is az itthon meghúzódó családbélieknek. Egy-egy munkakedvelő közgazdász minden emberünk, sőt gyermekünk vagy családunk, felderítik a jobb ugart, hazahozni Erdélyországba a megélhetés feltételeit.

És micsoda feltételeket hagynak ott szerre, az már nem is közgazdasági műkedvelés! Bizony, sokszor tragikus az is. Minap néhányan összeültünk egy sörkertben; kínos volt nagyon, szokatlan szabályok, parancsolatok augusztusban, holott a vírusjárvány felét állítólag már elfogyasztottuk, s mégis. Már aki megúszta.

Emlékeztünk félszegen vagy örömmel, repesve vagy legyintgetvén kerülve a gyászt, a voltak hagyatékán ujjongva s keseregve. Az ünnepelt 28 évet dolgozott Ausztriában. Ki tudja megmondani a Fennvaló jegyzetein kívül, mi mindenen ment át, s jött nemrég vissza, haza Erdélybe. Azt írtam az imént, hogy Erdélyország. Ez is benne van a népköltészetben, az írott kultúrában, akár a történészek egekre való följegyzéseiben. Bizony, nem csillaghullás vagy meteorszilánkok seperték le ezt a megnevezést. Kormos, mocskos ágseprűkkel meszelték le az egekről Erdélynek még az ábráit is.

A beszéd nem sok közöttünk, derűs vagy égetős, sokan vannak azonban, akik vissza-visszatérnek évente többször, magukban vagy családostól, mert a haza, Erdély benne van életükben, akár tizenharmadik hónapként is. És soroljuk amúgy véletlenes sorban, hányan jöttek eddig úgy, hogy végleg lerakták a bőröndöket. Visszajönni gyermek- és ifjúkorunk földjére örökre – valahogy egybevág a végleges valóság megvalósulásával, egy kategóriarendben a „nem, nem, soha” esküszavaival.

Székely Szabó Zoltán színművészből a távolság, az idegenség formált írót, stílusművészt színpadon meg az irodalomban. Itthon járkálnak a vendégek ezen a nyáron is, ahogy a vírus engedi. Erdély előtt jelentkezni kell, törvény ez a javából, szigorú, akár a vírusoké. Az élet ura Erdély emléke és földje.