A szelíd terápiák haszna

A gyógynövények kultúrtörténetéből, a gyógynövénytermesztés és felhasználás kulisszatitkaiból árult el egynéhányat Macalik Ernő biológus és fitoterapeuta a sepsiszentgyörgyi Sapientia-egyetemen megtartott keddi előadásában, majd azt követően az Erdélyi Múzeum-egyesület (EME) agrárszakosztályának elnöke, Farkas Zoltán mutatta be a dr. Nagy Miklós agrárszakemberről szóló könyvet.

Mintegy százan hallgatták érdeklődve az idős gyógynövényszakértő szakmai szenvedéllyel és humorral előadott tanítását a gyógynövények felhasználásának több ezer éves történetéről, a mezopotámiaiaktól a görög és római tudósokig vagy a középkori alkimisták véletlenszerűen megejtett felfedezésétől napjainkig. A karcfalvi kertészetében mintegy 80 fajta gyógynövényt termesztő biológus-tanár 1974-ben saját gyomorfekélyének a kikúrálásával kezdte a növények hatását vizsgálni. Vannak azonban helyzetek, amikor nem pótolható a gyógyszer semmilyen természetes terápiával, vallja, főleg akut esetekben, ahol az azonnali hatást elérni életmentő szükséglet (vagy például az érzéstelenítésben).

Elsősorban tehát krónikus betegségekben jut jelentős szerep jut a gyógyteáknak, valamint a Marcus Aurelius udvari orvosáról elnevezett Galenusi-készítményeknek (gyógyborok, tinktúrák, gyógy ecetek), mert szelíd terápiát jelentenek: nem „lőnek” a betegség gócára, hanem azt több oldalról megközelítve, komplex hatással érnek el változást, míg a szintetikus gyógyszerek hosszú távon szinte mindig együtt járnak valamilyen nem kívánt mellékhatással.

Az előadó szerint sokszor csak a divat diktál olyan trendeket, amelyek inkább a kereskedők érdekét, mintsem az egészséget szolgálják. A goji bogyó, a kurkuma, a svédkeserű (amelyet véleménye szerint nagymértékben hamisítanak) vagy a homoktövis is ilyen hullám tetején érkezett, és mindegyiknek van vidékünkön is őshonos megfelelője. Nem ördögtől való a jó minőségű szilvapálinka vagy a Jägermeister sem, a vörösbor is sok antioxidánst tartalmaz – a kulcs a mérték, felelte kérdésre válaszolva.

Levonhattuk a következtetést, Macalik az arany középút híve, saját tudományának alkalmazását, de még az élvezeti szereket illetően is.

– Még a cukor sem ártalmas, ha eleget mozgunk, szervezetünk is úgy van megalkotva, hogy ha néha többletfeladatot kap, megbirkózik a helyzettel: egy zsíros ebéd után fokozódik az epetermelés, sok cukor bevitelénél a hasnyálmirigy kapcsol fokozott inzulintermelésre – magyarázta.

Az előadás után a Cseke Péter által szerkesztett, dr. Nagy Miklós agrárszakemberről szóló könyv apropóján (többek közt Macalik Ernő is igen sokat tanult tőle) Farkas Zoltán meleg szavakkal emlékezett a jó tollú tudósra és újságíróra. Az Eke és toll című könyv négy évvel ezelőtt, Nagy Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából jelent meg a Romániai Magyar Közgazdász Társaság kiadványainak sorában.