A Sepsi OSK-nál mernek nagyot álmodni

– Május 15-én tesztelték koronavírusra a csapat játékosait, azóta edzőtáborban készülnek a júniusban újrainduló bajnokságra. A szigorú előírások, a folyamatos tesztelés milyen pluszterhet ró a klubra?

– Nehéz helyzetbe kerültünk, de nemcsak mi, hanem a többi klub is. Háromszor kell letesztelni a játékosokat, az edzőtábor előtt, majd rá egy hétre, illetve az edzőtábor végén. Ez mind pluszkiadást jelent, továbbá ugye elestünk a szponzor- és tévépénztől, amíg szünetel a bajnokság, így az a véleményem, hogy ennek az egésznek a következő idényben isszák meg a levét a csapatok. Az előírásoknak kötelezően eleget kell tenni, akinek van pénze, az kifizeti, akinek nincs, az adósságba veri magát. Majd meglátjuk, jövőre ki milyen pénzügyi alapokkal fog rendelkezni, hogyan alakul majd a bajnokság, mekkorák lesznek a fizetések, milyen játékosokat tudunk hozni.

– Mennyi kérdőjel van önben a folytatást illetően?

– Mi eredetileg nagyon jó helyzetben voltunk, örvendtünk, mert ez az első olyan év, amikor három személyen kívül az összes játékosnak érvényben levő szerződése van, tehát a folytonosság garantált, a csapat magja marad. Igen ám, de a szerződésekben szereplő összegek elég nagyok, még a koronavírus előtti időkből, amikor ugyebár senki se számított arra, hogy ez lesz. Na mármost kérdéses, hogy a szponzori támogatásra milyen arányban tudunk számítani jövőre.

– Feszes lesz a tempó, alig fejeződik be a jelenlegi bajnokság, pár hét múlva kezdődik a következő… Bírni fogják ezt a főszereplők, azaz a futballisták?

– A játékosokat igen megviselte ez az elmúlt két hónap. Gondoljunk csak bele, szokva voltak a rendszeres edzéshez, terheléshez, meccsekhez, és utána hosszú tétlenségre voltak kényszerítve. Megkockáztatom, hogy érzékenyebben érintette őket, mint egy átlagembert. Most pedig az következik, hogy őrült iramban lejátsszák a hátralevő meccseket – minden szerdán és szombaton forduló lesz –, majd utána nem mehetnek szabadságra, mert kezdődik a következő szezon. Ez kemény lesz.

– A folytatásban milyen Sepsi OSK-t láthatunk a pályán? A szabálymódosítások miatt, ha például az ellenfél ötöt cserél a második félidőben, akkor szinte egy teljesen más csapattal kell szembenézniük.

– Remélem, hogy jót, de ne várjuk, hogy a jelenlegi helyzetben csúformában futballozzon mindenki. Az biztos, hogy nem a focihoz illő lesz az atmoszféra, de figyelembe kell venni, az egész emberiség krízishelyzetben van a járvány miatt, így örülhetünk, ha le tudjuk játszani ezt a 12 bajnokit, és sikeresen be tudjuk fejezni a szezont. Én azt mondom, a színvonal biztos, hogy gyengébb lesz, mert a játékosok még három-négy meccset lejátszanak ebben az iramban, de utána fizikailag nem fogják bírni. Jó, hogy többet lehet cserélni, másképp ezt nem lehetett volna kivitelezni. Itt látok egy picinyke előnyt számunkra amiatt, hogy 27 fős játékoskeretünk van, szemben azokkal, akik 21-22 játékossal rendelkeznek. Ha netalán három-négyen lesérülnének, még akkor is jól állnánk ilyen szempontból. Ha ezt a felét nézzük, kötelező a hetedik vagy nyolcadik helyet elcsípnünk.

– Ez a cél?

– Igen. Aztán meglátjuk. Mi szurkolók nélkül nem játszottunk, csak idegenben, de ott is mindig volt pár ember, aki biztatott. Nem tudom, hogy fog ez minket érinteni, kicsit tartok a zárt kapuktól, már a játékvezetés miatt is.

– És nem feledkezzünk meg a Román-kupáról sem, ahol fennállása során először játszik elődöntőt a csapat. Merjünk ennél többet remélni?

– Igen, miért is ne? Az első meccset, ha megnyerjük, döntősök vagyunk! Nem tudom megmagyarázni, de valamiért úgy érzem, Jászvásárt kapjuk ellenfélnek, a Dinamo pedig megint összekerül a FCSB-vel. Ha bekerülünk a döntőbe, akkor ott már bármi megtörténhet, bízom benne, hogy akkorra már sok pontot gyűjtünk a bajnokságban, s a kupára tudunk koncentrálni. Krajován lesz a döntő, ott a FCSB-nek sem lesz annyi szurkolója, igaz, az oltyánok nekünk se fognak drukkolni, de legalább nekik se, hátha a jó Isten megsegít, belegondolni se merek, mit jelentene megnyerni a Román-kupát. Jövőre százéves lesz a sepsiszentgyörgyi labdarúgás, 1921-ben alakult a Concordia csapat. E jeles jubileumon átadnánk az új stadiont, és Európa-liga selejtezőt játszhatnánk, és ha még a felsőházi rájátszásba is bejutnánk, az lenne az igazi. Nem lehet tudni, de azt szeretném, ha sok okunk lenne az ünneplésre jövő júniusban.

– Mennyire viselte nehezen az elmúlt két hónapot futball nélkül?

– Személy szerint jól viseltem, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy üzleti érdekeltségeim miatt viszonylag sokat utazom, és kertes házban lakom. Nincs nagy kertem, de azért mégiscsak számít, ha kimozdulhatsz a négy fal közül; csak a focitól voltam elzárva. Továbbá napi négyszer-ötször is kijártam az épülő stadionba, úgyhogy telt az idő.

– Apropó stadion. Hogy haladnak a munkálatokkal?

– Az eredetileg év végére tervezett átadás jövő év május-júniusára csúszott, de ezt az időpontot csak úgy tudjuk tartani, ha megkapjuk az ehhez szükséges támogatást. Önerőből nem tudunk stadiont építeni, ezt nem titkoltuk egy percig se. Meglátjuk, hogyan indul be a gazdasági élet, lassan kellene aláírni a következő szerződéseket. Szeptember-októberig fedve vagyunk, de az úgynevezett finomhangolások, mint a pályafűtés, villanyvilágítás, parkírozók még hátra vannak. Nem futottunk ki az időből, van egy évünk rá, de a finanszírozástól függ, hogy konkrétan mikorra készül el a létesítmény.

– Mit gondol, a nehezén túl vannak már, vagy csak most jön a java?

– Egyelőre minden bizonytalan. Nem tudjuk, mikor éled újra a nemzetközi futballélet, és azt sem, mikor térhetnek vissza a szurkolók a stadionokba. Egyelőre sok a kérdőjel, úgyhogy nem érzem, hogy túljutottunk volna a nehézségeken. Első körben fejezzük be a bajnokságot, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.