A régi Málnásfürdő képekben

Az egykor szebb napokat megélt Málnásfürdő ásványvizeinek és gázkiömléseinek gyógyító hatását a hagyomány szerint pásztorok fedezték fel, amikor rühös kecskéiket fürösztötték a későbbi Lobogó-fürdő helyén feltörő borvízben. Mindez a 18. században történhetett, mígnem a 19. század derekán a szóban forgó Olt-menti bugyogókkal teli mocsaras terület házasulás révén nem került Semsey Tamás tulajdonába.

Ő tette meg az első lépéseket a fürdő kiépítése érdekében: fürdőmedencét készített, köréje faházakat ácsoltatott, kis falatozót létesített. A lakosság Semseyné bugyogója névvel illette a telepet. 1873-ban részvényesekből alakult fürdő-közbirtokosság kezébe került, mely a kiépítését célozta meg. Irányítója Ötves Pál jó nevű sepsiszentgyörgyi gyógyszerész volt, aki a családja részére épített villát feleségéről Ilonka-villának nevezte el. Ez lett a fürdő legszebb épülete, mely tulajdonos hiányában, illetve az emberi nemtörődömség folytán 2007-ben összeomlott.
Visszatérve a múltba, 1891-ben beszerezték a meleg kádfürdő működtetéséhez szükséges berendezéseket, modernizálták a vendéglőt, az Olton átvezető hidat kijavították. A Lobogó-fürdő medencéjét tető alá hozták, a kor divatjának megfelelő fatornyos építménnyel kialakítva a Herkules nevet viselő víz- és légfürdőt (mofettát), a borvízforrásokat kőkeretbe foglalták. A közelmúltban kiadott, borvizekkel foglalkozó kiadványban olvasható a Herkules falára írt egykori négysoros: „Csöppet se tanakodj azon, hogy mit csinálsz,/ Ha gyötri testedet csúz vagy ischiász,/ Itt van a Herkules, ucu! Ugorj bele! /Bár a hidegtől megeszen a fene.” A tőzegsár-telepről, mely mára már elmocsarasodott, szállították a gyógy­iszapot reumás betegségek iszappakolásos kezelésére.
1895-ben Herepey Károly nagyenyedi kollégiumi tanárnak a fürdő közelében levő birtokán észlelt széndioxid-feltörés hasznosítására megalakították a Siculia Részvénytársaságot Potsa József, Háromszék főispánjának elnöklete alatt. Eredményes fúrások után szénsav-palackozó gyár létesítését határozták el, mely Herepey irányítása alatt 1898-ban megkezdte a termelést. A szénsavat szódavíz gyártására, sör szénsavazására árusították, emellett szárazjég készítésére is berendezkedtek. Termékeiket a szomszédos országokba is (Ausztria, Románia, Oroszország) szállították.
Tevékenységét bővítendő, a részvénytársaság 1904-től a Siculia-forrás, valamint gyomorbántalmak gyógyítására kiválóan alkalmas Mária-forrás vizének palackozását is megkezdte. A vállalkozás annyira sikeresnek bizonyult, hogy 1906-ban 200.000 palack ásványvizet értékesítettek. Kisgyörgy Zoltán borvizes könyvében olvashatjuk, hogy Nuricsány József, a Siculia-forrás vizének elemzője által szabadalmaztatott Siculia pasztilla egy liter Siculia gyógyvízben található ásványi só mennyiségét tartalmazta. A gyógyvíz legnagyobb diadalának azt tekintették, amikor 1911-ben a légcsőgyulladásban szenvedő Ferenc József császárnak a Siculia-forrás vizének használatát írták elő orvosai.
1907-ben a részvénytársaság létesítményeivel együtt megvásárolta a fürdőtelepet azzal a kinyilvánított szándékkal, hogy azt nemzetközileg is versenyképessé teszi. Ez alkalommal a Polixena Vendéglőt teljesen felújították, fedett sétateret létesítettek. A fürdőhely egészségre jótékony hatásának felismerésével az évtizedek folyamán a telepen a régiek mellett (a Mikó-grófok által épített Albert-villa, a Forró család létesítette ún. Pékház, a sepsiszentgyörgyi Mikovini családi villa) újabb nyaralók, panziók, vendéglők jelentek meg (Éva és Szalay panziók, Viktória Étterem, Gizella-, Forbescu-, Bozgan-, Ida- stb. villák.)
Sajnos, a nagy múltú fürdőhely a rendszerváltás utáni, sikertelenül végződő magánosítási folyamat áldozata lett. A gyógyforrások egy része feledésbe, más része elhanyagolt állapotba került. 2011-ben a fürdőtelep jelentős része, ahol a gyógyforrások vannak, visszakerült a málnási önkormányzat, valamint a megye tulajdonába. A Borvizek útja program tervei szerint új fürdőközpont épült. Az új központ 2014-ben nyitotta meg kapuit. <<

József Álmos