A mi rádiónk

Hatvan esztendővel ezelőtt hangzott fel a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű műsorának bevezető zenéje, szignálja. Azt, hogy ez idő alatt hány műsort szerkesztettek, hányan fordultak meg szerkesztőként vagy egyszerű meghívottként a stúdióban, az számunkra, a rendszeres és időnkénti rádióhallgatók számára akár érdekesség is lehetne, de végeredményben nem ez a fontos. Bizonyára a rádió mai szerkesztői a saját szórakozásukra is készíthetnek egy ilyen kimutatást, de a lényeg az, hogy annak a pár esztendőnek kivételével, amikor a rádió hangját kitiltották lakásainkból, minden nap hallatta szavát, s része, részese lett életünknek.
Ha nem is mindig volt kedvünkre egy-egy műsoruk, azért mégis, ezt el kell ismernünk, hírösszeállításait, a színvonalas beszélgetéseket, szakmai tanácsadásait szívesen hallgattuk, hallgatjuk. Igen jól felkészült munkatársi gárdájuk mindenkor meggyőzően és hozzáértéssel nyúlt egy-egy témához, s „lehajolva” a legegyszerűbb hallgatókhoz is, azt tudta nyújtani, amit méltán vártunk, várunk el tőlük: a tiszta, őszinte beszédet, az igaz szót, a segítő szándékot.
Persze, mint minden sajtótermék esetében, náluk is voltak kevésbé sikeres időszakok, a rájuk parancsolt magatartás mögött viszont mindenkor jelen volt az etikusság. Bizonyára nehéz volt megfelelni a sok esetben megmagyarázhatatlan elvárásoknak, s ez nem csupán a régi rendszer rákfenéje volt, hanem a fordulat után is meg kellett, s bizonyára még most meg kell felelni nem mindig észszerű követelményeknek.
Emlékeket idézve, leginkább a gyerekműsorokat hoznám szóba, annak idején a Postás Jankót nem feleslegesen imádták a gyerekek, de a felnőttek is, de ma is szívesen hallgatjuk a kicsikhez szóló adásokat. A Marosvásárhelyi Rádió sok minden mellett elkötelezte magát a hagyományok ápolásának, múltidéző igyekezetük jó lenne, ha máshol is gyökeret verhetne. Személy szerint azt az igyekezetet méltányolom különösképpen, amellyel általában a zene, a magyar népdal és nóta ügyét szolgálják, a valamikori híres Székely Népi Együttes kiváló művészeinek, marosvásárhelyi személyiségek emlékét ápolják, nem tekintenek el attól, hogy népszolgálatuk mindezt megköveteli.
Végezetül szólnom kell az anyanyelv iránti tiszteletükről, az élő beszéd tisztaságát biztosító szolgálatukról. Elmondható, hogy míg a magyarországi tévécsatornák többségének szereplői – beleértve a műsorvezetőket is – szinte fittyet hánynak a magyar nyelvhez méltó megnyilatkozásokra, addig a mi rádiónk őrzi és erősíti a tiszta, világos, érthető, a nyelvhelyességi szabályoknak természetszerűen megfelelő beszédet. És mivel egész naposra bővült márciustól az adásidő, újabb lehetőség teremtődik, hogy a körzetéhez tartozó településeken tényleg egész nap fogható, hallható legyen. Azt, hogy milyen nehéz a marosvásárhelyi közvetítések nélkül meglenni, jól tudják, akik szenvedő tanúi voltak a múlt rendszer utolsó éveiben némaságra ítélt rádió megszüntetésének, majd a fordulat után szerencsés feltámadásának.