A kolozsvári csoda

A Kolozsvári Vasutas Sport Klub 1907-ben alakult, még a Monarchia béketeljes napjaiban. Csodálatosan indultak a fiúk, az első meccsen 23–0-ra kikaptak. Nem nagyon volt ellenfelük, úgy értem, hozzájuk mérhetően gyenge.

Szerencse, hogy tucatnyi év után magunkhoz csatoltuk Romániát, és megjelent a komoly vetélytárs, az egyetemi csapat (a Ferenc József Egyetemet einstandolták az új urak), az Universitatea. Az volt a „román”csapat, a CFR a „magyar”. Gyönyörű rivalizálásuk már 1924-ben felvillantotta méreteit, amikor egy meccsükön az egész közönséget kiterelték a szabadba, ahol tágasabb, hogy ne verjék szét a tribünt és egymás pofáját. A kicsi magyar világban az „U” átruccant Romániába, a vasutasok maradtak helyben; azóta sem bocsátották meg nekik.

A B-ligában bukdácsoltak hosszú ideig vagy még lennebb, míg 2000-ben Pászkány Árpád vette át a C-ligás csapatot, és beindult az aranykor: új stadion, idegenlégiósok, lelkes kis szurkológárda. Négy év alatt felvitte az A-ba, másik négy év után bajnokot faragott belőle. (Szidták is eleget, pedig ő az „U”-t akarta először, de hát Árpádként még csak az kéne).

Aztán ki tudja, hogyan, pénzügyi gondok merültek fel, és a román futballszövetség 24 ponttal büntette a CFR-t, amit a klub a genfi bíróságon nyert vissza. Az is fura, hogy Svájcban valami parókás öregemberek döntik el, kinek szabad román bajnokságot nyerni. Egy román üzletember vette át a társaságot, okosan, haszonnal, már az ötödik bajnoki címnél tartanak. Most az Európa Liga tavaszi szakaszát várják. Le a kalappal!

Augusztustól gyakorlatilag két fronton küzdenek, a bajnokságban és a nemzetközi kupákban. Amikor a Steaua és a Dinamo voltak hasonló helyzetben, sorra halasztották el a bajnokikat, ne legyenek fáradtak a fiúk a nagy meccsre, a CFR-nek nem jár ilyen kiváltság, ezért a bajnokságban inkább a második csapattal lépnek pályára, mégis listavezetők. Nagyszájú Dan Petrescu, a tréner, de tud.

A Celtic és most a FCSB elleni győztes meccsük alatt arra gondoltam, de jó lenne, ha magyarországi tehetségeink közül legalább egy a CFR-t erősítené, minthogy a kispadot koptassa valahol nyugaton, vagy holmi egzotikus bajnokságban keresse a kétes sikert. És akkor a kolozsvári „magyar” csapatban lenne bár egy árva magyar…